A Selmeci Akadémián végzett hallgatók világszerte elismertek voltak, megszerzett tudásuk miatt. Ezt elsősorban az intézmény tanárainak köszönhették, akik között szintén nagyon sok világhírű tudós, professzor volt, és sokan közülük maguk is az Alma Mater diákjaiból lettek azzá. Ezért érdemes szólni pár szót azokról, akik megteremtették, illetve híressé tették a műszaki felsőoktatás bölcsőjét.
Mikoviny Sámuel (1700 - 1750)
Az udvari kamara alkalmazásában állt ill. a hadsereg számára végzett mérnöki feladatokat. A magyarországi térképészet megalapítója. Az ő nevéhez fűződik a Selmec környéki vízfelfogó rendszer megtervezése és építtetése; tucatnyi találmány atyja. A Porosz Tudományos Társaság tagja. Benne tisztelhetjük azt az embert, aki fáradságot és energiát nem kímélve szervezte meg a Bányatisztképző iskolát és nem hagyta elveszni, sőt megteremtette az itthoni iskolarendszerű műszaki felsőoktatást.
Nicolaus Jacquin (1727 - 1817)
Francia származású, bölcsészeti, orvos- és természettudományi képzettségű, utazó, botanikus, több évig a Bécsi Egyetem rektora. A modern kémia megalapítója (az antiflogiszton elmélet korai hirdetője). A Gyakorlati bányászati és kémiai tanszékre kap kinevezést 1763-ban. Miután beszerzi a szükséges laboratóriumi berendezéseket ásvány- és kőzettárat hoz létre.
Giovanni Antonio Scopoli (1723 - 1788)
Orvosi végzettségű, olasz származású. Selmecen a kémia - ásványtan - metallurgia professzora. Ő írta az első hazai kohászati szakkönyvet.
Cristof Traugott Delius (1728? - 1779)
Wittenbergben jogot majd Selmecen bányászatot, kohászatot tanult. Ezek után az iparban tevékenykedett. 1770-72 között az Akadémia Bányászati Tanszékének vezetője volt, majd bécsi udvari tanácsos lett. Az Ő műve az első tudományosan megalapozott Bányaműveléstan című könyv.
Heinrich David Wilkens (1763 - 1832)
Osztrák származású, orvosi, bányászati-kohászati és matematikai tanulmányokat folytat. Az Erdészeti Tanintézet első oktatója, munkásságának köszönhető az erdészeti felsőoktatás megteremtése.
Wagner Károly (1830 - l879)
Selmecen tanul bányászatot, kohászatot majd erdészetet. Több éves szolgálat után 1867-től az erdészeti tanszék vezetője. Az OEE megalapítója, az első szakszótár szerzője, az első magyar erdőtörvény megalkotója.
Peithner Johann (1727 - 1792)
Prágában szerzett bölcsész doktorátust, majd ugyanott a Bányászati Tanszék vezetője lett. 1791-től a Birodalom bányászatának - kohászatának felügyelője volt. Javaslatára indították meg a felsőfokú szakképzést Selmecen. Világhírű könyvgyűjteménye adta az Akadémia könyvtárának az alapját.
Christian Doppler (1803 - 1853)
Bécsben, Salzburgban tanult majd a prágai Reáliskola tanára volt. 1848-49-ben a selmeci Akadémia matematika - fizika - mechanika tanára volt. 1848-tól a bécsi tudományos akadémia tagja. A róla elnevezett híres Doppler-effektus elvének felfedezője.
Péch Antal (1822 - 1895)
Selmecen született és tanult. Az ő nevéhez fűződik az első magyar-német bányászati szótár megírása, valamint a BKL megalapítása. Az MTA levelező tagja.
Kerpely Antal (1837 - 1907)
A Selmeci Akadémián végzett. Több éves ipari tevékenység után a kohászati majd a vaskohászati tanszék professzora, hazai oktatásának megteremtője. Nemzetközi hírű kohász, több szabadalom kidolgozója. A BKL szerkesztője.
Hermann Emil (1840 - 1925)
Bécsben, Pesten majd Selmecen tanult. 1867-től Selmecen oktatott matematikát, az elsők között adott elő magyar nyelven. A Vasgyári géptan Tanszék vezetője volt. 1894-től főbányatanácsos. A gőzgépek és a hengersorok méretezési számításaiban úttörő munkát végzett.
Vitális István (1871 - 1947)
A budapesti Tudományegyetemen végzett majd doktori címet szerzett. 1902-41 között a selmeci majd a soproni Főiskolán a Földtan-teleptan Tanszéken oktatott. 1919-20-ban a főiskola rektora majd 1924-25 között a Bányamérnöki Kar dékánja volt. Az MTA tagja, 1945-47 között a Magyar Földtani Társulat elnöke volt. Nevéhez fűződik az 1919 utáni magyarországi szénkutatás megindítása.
Finkey József (1889 - 1941)
Selmecen végzett bányamérnökként majd tanársegéd, ill. adjunktus a Bányaműveléstan Tanszéken. 1923-tól haláláig az általa alapított Érc- és szénelőkészítéstani Tanszék vezetője. 1929-30 között a Bányamérnöki Kar dékánja. 1934-35-ben a főiskola rektora. Az MTA tagja és 1938-41 között az OMBKE alelnöke.
Böckh Hugó (1874 - 1931)
A Selmeci Akadémia Ásványtani- földtani tanszékének vezetője. Haláláig a Magyar Földtani Intézet igazgatója. A szénhidrogén-kutatás nemzetközileg kiemelkedő alakja.
Cotel Ernő (1879 - 1954)
1902-ben szerzett vaskohómérnöki oklevelet Selmecen, majd az iparban dolgozott főmérnök-igazgatóként. 1923-47-ig a Vaskohászattani Tanszék vezetője, 1930-32 között a főiskola rektora volt. Az MTA tagja, 1925-29 között az OMBKE alelnöki tisztét töltötte be.
Faller Gusztáv (1816 - 1881)
Selmecen végzett. 1855-70 között a bányászati tanszék vezetője. Nemzetközi jelentőségű szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Az Akadémia történetének első kutatója, emlékkönyvet is adott ki.
Farbaky István (1837 - 1928)
A Selmeci Akadémia elvégzése és üzemi gyakorlat után tanársegéd, majd professzor a matematikai majd a géptani tanszéken. 1876-92 között az intézmény igazgatója. A BKL szerkesztője. Az 1872-es tantervmódosítás kidolgozója.
Faller Károly (1857 - 1913)
Az Akadémián szerzett fémkohászati szakképzettséget. Ipari szolgálat után a fémkohászattani tanszék professzora. Ő foglalkozik először Magyarországon az alumínium iparszerű előállításával. A magyarországi metallográfiai irodalom első szerzője.