Miskolci Akadémisták Baráti Társasága
Miskolci Akadémisták Baráti Társasága
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
A MABAT dala
 
Linkek
 
Számláló
Indulás: 2006-10-21
 
Lyukóbánya 66 éve

Lyukóbánya 66 éve (1938-2004)

 

Lyukóbánya helye a borsodi szénmedencében, földtani jellemzői

 

A közigazgatásilag Miskolc városhoz tartozó bánya a kelet-borsodi miocén korú szénmedence legdélibb elhelyezkedésű bányaüzeme. Területének felszíne dom­bos, két jelentősebb völggyel: Lyukóvölgy és Pereces völgy. A tájat e két völgy mellékvölgyei tagolják kisebb-nagyobb egységekre. Északon az Egres völgy, nyugaton az Egres patak völgye a határ. A terület legmagasabb pontja a 379 m tszf. magasságú ún. Kutyaakasztó hegy, legmélyebb pontja pedig a Lyukóvölgy 210 m tszf. ma­gasságával.

A bányaüzem területén öt széntelep fejlődött ki, az ötödik nem műrevaló vastagságban. így bányatelket csak négy telepre fektettek 1963-ban. AIV, ún. Adriány telep (Adriány János selmeci akadémiai bányaművelés-tani professzorról elnevezve, aki átfogó vizsgálatokat végzett a borsodi barnaszéntelepek elhelyezkedéséről) 25-30 méterre helyezkedik el az V telep felett, vastagsá­ga 2,0-2,8 méter, fűtőértéke átlagosan 12 000 kJ/kg. E telep felett 80 méterre van a IH/a kísérőtelep, melynek vastagsága csupán 0,3-0,5 méter, felette 10 méterre pe­dig a 0,4-0,6 m vastag HL telep. Bányaművelés szem­pontjából mindkét telep jelentéktelen. A HL telep feletti 15 m vastag aleurit és 6-8 m-es tufás homok után kö­vetkezik az 1,1-1,6 m vastag H., ún. Wiesner telep (Wiesner bányaigazgatóról elnevezve). A függőleges aknákból ezt a telepet is megnyitották, de gyenge minősége miatt végül soha nem művelték. E fölött mint­egy 75-80 méter magasságban helyezkedik el a 0,9-1,2 méter vastagságú L, ún. Mátyás telep, melyet 1964-ig műveltek.

A terület tektonikailag közepesen zavart, kisebb-nagyobb vetődések és hullámzások a széntelepben az egész területen megtalálhatók. A telepek 3-4°-os dőlése K-DK irányú. A vetők fő iránya É-ÉK, D-DNy-i. Valamennyi ismert vető húzott, csapásvonala szeszélye­sen változik. A Ny-i oldalon kanyarodnak, itt számuk is jelentősen több. Elvetési magasságuk eléri a 15-20 métert is.

A bánya területén a Bükk hegység nagy tömegű mészköveinek ellenére sem volt karsztvízveszély, de a széntelepes rétegcsoportban található homokos összlet víztartalma többször jelentett problémát. A leginkább művelt IV telep felett (a takaróréteg vastagság 180-380 m közötti) 20-30 m vastagságban jó vízzáró, agyagos képződmény fejlődött ki. E felett helyezkedik el a jelen­tősebb vízkészlettel rendelkező, nagy vastagságú finom homok, amely azonban a telep fejtéseit - megfelelő elővíztelenítés után - ritkán zavarta. A telep feküjét ké­pező tufigén és homokos agyag szintén tartalmaz vizet kisebb mennyiségben, ezért talpduzzadásra hajlamos.

 

A bányászat kezdetei Miskolc környékén

 

A Miskolc környéki szénbányászat kezdetei a XVTU. századig nyúlnak vissza. A diósgyőri szénbányák a diósgyőri koronauradalom területén helyezkedtek el, s az uradalom fennhatósága alá tartoztak. 1763-ban, Mária Terézia bányászati kutatásokra kiadott ren­delkezéseinek hatására, Diósgyőrben és közvetlen környékén megindultak a szénkutatások. Ezekről a ko­rabeli bányakönyvek szűkszavú bejegyzései tanúskod­nak. 1767. szeptember 30-án Schőner Xavér Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség segédtisztje, szerzett jogosítványt a Diósgyőrtől fél óra járásra talált szén kitermelésére. A szénbányászat fejlődésére utal a diós­győri koronauradalom 1810. évi előterjesztése, melyben Fazola Frigyes gyárigazgató azt kéri a magyar kamarától, hogy a helybeli erdőben a vashámor részére kőszenet bányászhasson. Erre azért volt szükség, hogy a napó­leoni háborúk idején fennálló kontinentális zárlat ide­jén az angol acélbehozatal pótlására megindított cementacélgyártás a faszén helyett kőszenet használ­hasson a finomításhoz.

A kísérletektől a tényleges szénfelhasználásig azon­ban hosszú út vezetett. A bányászat csak 1830 körül indult meg, sőt a tervszerű feltárás csak 1858-ban. A terület széntelepeinek kedvező települési viszonyai lehetővé tették, hogy a szénkibúvásokból indított tárók néhány méter után elérjék a telepet, így minden különösebb műszaki követelmény nélkül kezdhették el a szén fejtését. Pereces völgyben az I. (Mátyás) telep kibúvásain jött létre a Franciska, az Alsó- Középső- és Felső-Mátyás bánya, majd az Alsó- és Felső-János bánya. A Pálinkás völgyben talált kibúvásokból indult meg a II. (Wiesner) telep feltárása. A termelés gyors növekedését az 1867-es kiegyezés után a vasútépítés fel­lendülése és az új diósgyőri vasgyár létesítése indította meg. A Pénzügyminisztérium 1868. február 5-én kiadott utasítása Ivacskovics Mátyás bányaigazgatót bízta meg a feltárások gyorsításával. A szénbányászat fejlesztése mellett olyan szaktekintélyek is állást foglaltak, mint Pech Antal. A gyengébb minőségű L-H. telepi szenek fejtése során a figyelem mindinkább a mélyebben fekvő, vastagabb, jobb minőségű IV (Adriány) telep feltárása felé fordult.

A szénigény 1880-tól erőteljesen fokozódott, a ter­melés a IV telep feltárására kihajtott Adriány és Frigyes tárókra összpontosult. Miután ezek nem tudták az igényeket kielégíteni, 1882-ben megkezdték a Baross akna mélyítését, mely a terület legjelentősebb bányájává fejlődött. Bár az akna termelése a századfordulón meghaladta a 300 kt/évet, a gyár növekvő szénszükség­letét még ez sem tudta biztosítani. A szénigény kielégítésére a Radostyán határában elhelyezkedő szén­terület előkészítést szorgalmazták. A szénterület kiaknázásának terve az 1920-as években kapott újabb lendületet, míg 1929-ben merült fel első ízben a vas­gyártól a radostyáni aknához a Lyukóvölgyön át vezető vasút „Lyukó-megállója" közelében egy új iker-akna létesítésének terve. Az aknák telepítésére Hibbei Hosztyák Albert diósgyőri bányaigazgató 1937-ben ké­szítette el a terveket. Végül 1938 októberében kezdték meg a tervezett bánya lejtősaknájának hajtását, a füg­gőleges aknák mélyítési munkálataihoz szükséges szén helybeni biztosítására. A lyukóbányai szénbányászat kezdetének ezt az időpontot tekintjük.

 

Lyukóbánya kezdő évei

 

Az ún. Mátyás lejtősaknát eredetileg az I. és II. telepek feltárására tervezték, ám az I. telep alatti vízdús homokréteg, majd a II. világháborús nehézségek miatt az aknamélyítést 1944 nyarán leállították. így a lejtős­aknán át csak az I. telepet fejtették az 1950-60-as évek­ben, 100-200 t/nap termeléssel. 1942-64 között közel 1 millió tonnát hoztak a felszínre a vékony Mátyás telepi szénből. 1964 végén a termelést gazdaságtalansága miatt leállították, de csak 1968-ban született döntés a végleges bezárásról.

A 300 méter mélyen lévő Adriány (IV) telepet két, egymástól 50 m-re telepített függőleges aknával tárták fel. Az aknák mélyítését 1939-ben kezdték meg, melyet Magyarországon elsőként, Európában másodikként - a Heinrich, Fröchlich és Klüpfel cég által kifejlesztett eljárással és berendezésekkel - fagyasztásos módszerrel végeztek el a vízdús homokrétegekben. A falazás tüb-bingek nélkül, téglából, szigetelt eljárással készült. Elsősorban az akna tartósságát kívánták biztosítani, a vízelzárás tökéletes megoldása másodlagos körülmény volt. Az 5 m átmérőjű mai kasos akna teljes fagyasztás­sal 3 év alatt, a 3,8 m átmérőjű szkip akna szakaszos fagyasztással a háború miatt csak 6 év alatt, 1948 ok­tóberére készült el.

 

Fontosabb                 

 

Fontosabb beruházások, a nagyüzemmé fejlődés állomásai

 

Lyukóbánya fejlesztésére - napi 2000 t szénterme­lést alapul véve - már 1948-49-ben tervek készültek. A termelés 1950-ben indult meg hagyományos kézi tech­nológiával, pillér- és kamrafejtésekben. A széntelep 2,0-2,6 méter vastag, fűtőértéke 10-15 MJ/kg volt. A legna­gyobb gondot a fejtési vágatokban fellépő nyomás miatt a fa biztosítású vágatok fenntartása jelentette. Hosszú ideig a kitűzött terv irreálisnak bizonyult, az akna annak csak kis hányadát tudta teljesíteni. Egyrészt a szállító szkip akna berendezése és felszerelése csak 1956-ban készült el, másrészt osztályozóra lett volna szükség, amelynek helyéről éveken át nem született döntés.

A lyukói aknákat a vasgyártól - a Lyukó völgyön át - a radostyáni aknáig vezető, keskeny nyomtávú vasút mellé telepítették annak érdekében, hogy a termelvény elszállítása az eredetileg a nagy teljesítményű villamos vontatásra és két vágányra tervezett Pereces-Diósgyőr vasgyári vasúton keresztül legyen lebonyolítható. Az elképzelés megvalósítására Pereces-Lyukó között 1886 méter hosszban alagutat építettek, melyet 1954. május 20-án adtak át a forgalomnak. Az alagúti szénszállítás azonban nem volt hosszú életű, 1960-ban a forgalmat leállították, mert az alagút mintegy 40 méteres sza­kaszán kőzetmozgás és szelvényszűkülés volt észlelhető. Hosszan tartó vita után 1967-ben végleg megszűnt az alagúton keresztüli szénszállítás.

A diósgyőri vasgyártás az 1950-es évek végén csök­kentette barnaszén igényét, viszont ezzel egy időben megnőtt a borsodi iparvidék energetikai szénigénye. A piac változásához alkalmazkodva ezért Lyukóbányától ÉNy-i irányban 7,6 km hosszú függőkötélpályát építet­tek, amely a kondói Harica aknánál meglévő 7 km-es berentei pályához kapcsolódva lehetővé tette a lyukói szén berentei központi osztályozóra történő szállítását, és innen feladását a berentei erőműre.

Közben, az 1950-es évek közepére a lyukói feltárá­sok megközelítették az 1924-25-ben betömedékelt perecesi Újakna víz alatt álló műveleteit. A bánya kapa­citásának növelése, légellátásának, anyag- és személy­szállításának javítása érdekében elhatározták, hogy a terület víztelenítése után a 218 m hosszú aknát újranyit­ják, és bekapcsolják a lyukói vágathálózatba. A munkák 1955-58 között zajlottak, és ez az akna egészen a be­zárásig Lyukóbánya kihúzó légaknájaként üzemelt, a külszínen elhelyezett főszellőztetővel.

Az 1964-ben megindult U. telepi főfeltáró munkák két év múlva leálltak (az aknák környéki vágatok ké­szültek el), mert bizonyítást nyert, hogy gazdaságosabb a fejlesztéseket a IV telepben megvalósítani. Évekkel később itt építették ki az üzemet és környékét, a bánya­bezárásig ellátó ivóvíz-szolgáltatás berendezéseit.

Lyukóbánya nagyüzemmé fejlesztése az 1960-as években kezdődött el. Az addig átlagosan napi 100 ton­nát termelő bánya 1964-ben lépte át először az 1000 t/nap termelési határt. Az erőteljes fejlődés tovább­viteléhez folyamatosan arra keresték a választ, hogy milyen nagyobb termelékenységet biztosító, az adott széntelep tulajdonságainak leginkább megfelelő gépe­ket, technológiákat lehet Lyukóbányán bevezetni. így került sor többféle biztosítóberendezés és jövesztő-, va­lamint elővájó gép kipróbálására. Ezek sorában fémtám és fémgerenda biztosítású, lengyel, csehszlovák gyártmányú széngyalus, majd maróhengeres jövesztésű frontfejtések indultak. Lyukóbányán alkalmaztak először önjáró fejtésbiztosító berendezéseket (Dobson) 1967-ben. Az eleinte kedvezőtlen tapasztalatok miatt az önjáró fejtésbiztosító szerkezetek alkalmazása még több éven keresztül nem vált uralkodóvá, és az 1975 szeptemberében bekövetkezett 48 napig tartó bányatűz is jelentősen visszavetette a próbálkozásokat.

Az újabb kísérletek eredményeként, az 1977-ben bevezetett komplexen gépesített frontfejtések voltak azok, melyek Lyukóbánya arculatát egészen a bezárásig meghatározták. A várpalotai pajzsokkal és német maróhengerekkel üzemelő frontfejtésekkel 1978-ban sikerült elérni azt, hogy Magyarországon először hoztak felszínre egy aknából egy évben több mint 1 millió tonna szenet. Ezt a teljesítményt megtartva, 14 éven keresztül termelt a bánya évenként több mint 1 millió tonnát. Az akna legnagyobb termelése 1982-ben volt, 1,2916 millió tonnával.

 

A „milliomos évek"

 

A 4,2-4,4 kt/nap munkahelyi termelési kapacitás növelésének a szkipakna szállítási kapacitása szabott határt. Az aknaszállítógépek rekonstrukciója 100 M Ft költséget jelentett volna. Ekkor jutott tudomására a vál­lalat vezetőségének a kanadai RADMARK cég által megvalósított pneumatikus szállítórendszer, mellyel vi­szonylag kis költséggel, termeléskiesés nélkül megold­ható volt az aknaszállítás kapacitásának növelése. A tervezés és a kivitelezés gyorsasága példaértékű volt; 1979 decemberében kötöttek szerződést, és 1980 szep­temberében már megindult a próbaüzem. A beruházás költsége mindössze 54,8 M Ft volt, amely alig két év alatt meg is térült.

A tapasztalatokat hasznosítva egyre korszerűbb biz­tosítóberendezéseket és jövesztőgépeket állítottak munkába, így 1985-re kialakult a bezárásig használt gépi berendezések állománya. Ebben az időszakban a dolgozói létszám kb. 2500 fő volt.

Az első egymillió tonnás éves termelés elérésekor két, egyenként 100-100 méter széles, VOB-HP-102/c típusú, hidraulikus páncélpajzsokkal biztosított, komp­lex gépesítésű fejtés üzemelt, melyeken a jövesztest EW-170 L típusú nyugatnémet gyártmányú, 1600 mm átmérőjű egytárcsás jövesztőgép látta el. A homlokon EKF-2 típusú láncosvonszoló, az alapvágaton pedig 2 db Slask-67 típusú láncosvonszoló üzemelt. Az alkal­mazott BTE szerint a jövesztőgép először a telep felső szeletét jövesztette, majd hátravágás után, a tárcsa talp­ra engedésével az alsó padot. A jövesztőgép önbe-maratásával kézi jövesztésű beálló fülkére nem volt szükség, kézi jövesztest csupán a fronthomlok légvágat felőli végén, a gép kiállásához kellett alkalmazni.

A komplexen gépesített frontfejtések telepítésével egyidejűleg a kísérővágatok állékonyságának növelése céljából, a korábban alkalmazott 21 kg/m tömegű TH gyűrűk helyett 25 kg/m tömegű gyűrűk beépítésére került sor. így a szállítóvágatot - keretácsolattal meg­erősítve, majd letalpalva - a következő fejtési pasztában újra fel tudták használni. Ez a későbbiekben általános érvényű biztosítási, vágat visszatartási rendszert jelen­tett az üzemben.

1980 decemberében a még acéltámmal üzemelő harmadik frontfejtést az átállással egyidőben VHP-412 RL típusú pajzsegységekkel biztosították, így mind­három üzemelő frontfejtésen a nagyobb biztonságot szolgáló pajzsberendezések üzemeltek.

1984-ben - a vékonyabb széntelepek miatt - a VOP-HP-102/c típusú pajzsegységeket a lengyel GTJNTK típusúak váltották fel. A 120-120 méter homlok­hosszúságú frontok átlagos kifutási hossza 1,5 km volt.

A folyamatos fejtéstelepítési lehetőség biztosítása érdekében a fejtés-előkészítéssel szemben támasztott elvárások is évről évre fokozódtak. A kezdeteket a kis szelvényű, fabiztosítású, robbantásos jövesztésű és kézi rakodású, kis teljesítményű elővájási munkahelyek jellemezték. E területen az F-típusú jövesztő-rakodó gépek megjelenése és alkalmazása jelentett előrelépést. Az 1966-ban üzembe állított első F-gépet a gépcsalád több tagja követte, a 80-as évek közepétől már ez a fajta gépi vágathajtás uralkodott.

Lényeges változáson ment keresztül a vágatok szelvénye és a biztosítás módja is. A munkahelyekhez vezető föld alatti bányatérségekben a vágatbiztosító berendezések széles köre jelent meg. A nyitott és zárt szerkezetű biztosítóelemek családjában a fém- és fabiztosítások egyedi és kombinált típusait egyaránt ki­próbálták. Egyértelműen igazolódott, hogy Lyu­kóbánya földtani, tektonikai adottságai alapján a zárt, négyíves TH gyűrűs vágatbiztosítás felel meg leginkább. A szelvényméretek a kezdeti 6-7, majd 10 m2 után, a gépi berendezések mozgatásának helyigénye miatt 15 m2-esek lettek. A kezdeti, műszakonkénti 3-4 fős telepítést később a 6 fős váltotta fel, melynek ered­ményeként az egy gépre eső éves átlagkihajtás 1000-1100 méterre nőtt.

Minőségi változást hozott a termelvény elszállítási rendszerének teljes gépesítése. A vágathajtógép mögött folyamatos szállítóberendezéseket építettek be. Az első ilyen ún. gyorsvágathajtás 1981 márciusában valósult meg. Ezzel a rendszerrel 1985 júniusában egy géppel 512,9 m/hó, 1986 decemberében pedig 551,8 m/hó ki-hajtási rekordot tudtak elérni. A fejtéselőkészítő vá­gathajtás területén olyan komplex rendszert alkalma­zott az üzem (beleértve a lézeres vágatirányítást is), mely hosszabb távon biztosítani tudta az 1 millió tonna feletti éves termelés folyamatosságát.

A szénvagyon bővítése érdekében mezőkapcsolá­sokkal az eredetileg 34,68 km2 nagyságú bányatelek 48,32 km2-re nőtt. Az új - a be- és kihúzó aknáktól távolodó - területekre tervezett tömegtermelő munka­helyek telepítéséhez a szellőztetési gondok megol­dására új légakna mélyítése vált szükségessé. A meg­bízást a Bányászati Aknamélyítő Vállalat kapta. Az 1986. augusztus 11-én megkötött szerződés szerint a légaknát ismét fagyasztásos technológiával, 241 méter hosszban, 3 m átmérővel, hegesztett kivitelű acéltübing biztosítással kellett lemélyíteni. Az aknamélyítés 1987. október 27-én ért a talpra, a meglévő vá­gathálózattal való összekapcsolás után a szellőztetőgép a föld alatt lett elhelyezve. Ezzel kialakult a diagonális rendszerű, két közpon­ti behúzó, két kihúzó „peremi" légaknás szellőztetési rendszer, amely csaknem a bánya bezárásá­ig fennállt.

 

A bánya-erőmű integrációhoz vezető út

 

Lyukóbánya 1993 decemberé­ig a Borsodi Szénbányák Vállalat üzeme volt. A magyar szénbányá­szatban az 1980-as évek második felétől kibontakozó gazdasági vál­ság (eladósodás, fizetésképtelen­ség, fejlesztési források hiányában az eszközállomány leromlása) a Borsodi Szénbányáknál 1989-1990-ben vált kritikussá. 1991. ja­nuár 30-tól megindult a felszámo­lási eljárás, melynek lebonyolítá­sára a Szénbányászati Szerkezet­átalakítási Központ (SZESZEK) lett kijelölve.

Már ezt megelőzően, 1990. október 15-től megváltoztatták -a vállalati átszervezések keretében - az üzem Miskolci Bányaüzem elnevezését Lyukóbányára, szervezetében pedig összevonták az igazgatói és főmérnöki beosztást. A bánya egyszemélyi felelős ve­zetője a bányavezető főmérnök lett. Ez az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy olyan üzemi szervezet jöjjön létre, amely alkalmas lehet a társasági formára való áttérésre.

Lyukóbánya a vállalati felszámolási folyamatban kezdetektől fogva ún. perspektivikus bányaként szere­pelt, mint olyan termelőegység, amely - figyelembe véve műszaki, munkaerő-ellátottsági, infrastrukturális adott­ságait - gazdaságos működésre alkalmas, vagy alkal­massá tehető, majd átszervezhető önálló gazdasági tár­sasággá.

Nehéz évek következtek mind az üzem, mind a vál­lalat életében. A vállalati felszámolási folyamatban a működési költségek csökkentésének kényszerű esz­közeként megjelent a folyamatos létszámcsökkentés, a legveszteségesebb üzemegységek megszüntetése, a szervezeti átalakítások, a szolgáltató egységek kiszervezése, a beruházások és eszközpótlások visszafogása stb. Az energiapiaci, energiapolitikai változások, bi­zonytalanságok Lyukóbánya életére is jelentősen kiha­tottak. 1992-ben a termelésben visszaesés következett be, megszakadt a 14 év óta folyamatos 1000 kt-át meghaladó éves termelési sorozat, a gazdálkodás vesz­teséges lett.

A vállalati felszámolási folyamat jelentős részét ké­pezte az ún. „működőképes" és a „nem működőképes" vagyon felmérése, szétválasztása, a továbbhasznosítási lehetőségek feltárása. 1993-ban ennek jegyében osztot­ták meg Lyukóbánya bányatelkét olyan szempont alapján, hogy a művelés alatt álló, illetve a még művelésbe vonható területek külön bányatelekbe kerül­tek „Miskolc I. (Lyukóbánya) - szén" védőnévvel, 29,6 km2 területtel. A már leművelt, vagy művelésre nem tervezett területek másik bányatelekbe kerültek „Miskolc n. (Borsodi Szénbányák) - szén" védőnévvel, 18,7 km2 területtel. Ezt jogilag is leválasztották Lyukóbányáról, e bányatelek bányászati jogát a köte­lezettségekkel együtt a Borsodi Szénbányák FA.-ra ru­házták át.

A borsodi szénbányászat visszafejlesztéséről intéz­kedő 2014/1993. számú kormányhatározat szerint a Borsodi Szénbányák FA legnagyobb üzemét, Lyukóbányát integrálták a Tiszai Erőmű Rt.-vel.

 

Az integrációtól a privatizációig

 

1993. december 1-jével létrejött Berente központtal a Borsodi Energetikai Kft, amelybe a Tiszai Erőmű Rt. a Borsodi Hőerőművet, a Borsodi Szénbányák FA. Lyukóbányát, a berentei Központi Szénosztályozó­művet (pontosabban ezek „működőképesnek" ítélt va­gyonát) és a befejezetlen beruházásként nyilvántartott Dubicsány bányát apportálta. Az új kft. a Tiszai Erőmű Rt. tulajdona lett, a szénbányászati vagyonért kapott részvényeket a SZESZEK kapta meg, elsősorban a hitelezői követelések kielégítésére.

A Társasági Szerződés aláírása mellett aláírták a tár­saság Kollektív Szerződését, valamint megkötötték a Tiszai Erőmű Rt. és a Borsodi Energetikai Kft. alap­szerződését is. Meghatározták a társaság első ügyvezetőit (1-1 fővel képviseltette magát az erőmű, a bánya és az előkészítőmű), az ügyvezető igazgatót a Borsodi Hőerőmű adta, ő lett a munkáltatói jogok gyakorlója is.

A kft. munkaügyi jogutódlással, jogfolytonossággal vette át a dolgozókat az alapítóktól. Ez Lyukóbányán 2056, a Borsodi Hőerőműben 845, a Szénelőkészítő­műben 485 fő átvételét jelentette, további 28 fő új mun­kaszerződéssel került a kft-hez.

A kft-n belül a bányaigazgató hatáskörébe került a megnyitásra tervezett Dubicsány bánya és a Központi Bányamentő Állomás, melynek feladatai nemcsak Lyukóbányára, hanem a borsodi szénmedencében még mű­ködő, illetve bezárás alatt álló bányákra is kiterjedtek.

Lyukóbánya működésének fő jellemzői ebben az időben lényegében ugyanazok maradtak, mint a koráb­bi 10-15 évben: 3 komplexen gépesített, 100-120 m homlokszélességű frontfejtésből jött a termelés, 5-7 gépesített elővájás fejtés előkészítő, feltáró tevékeny­sége mellett, a korábban ismertetett szállítási, kiszol­gálási, infrastrukturális környezettel. A termelt szén túl­nyomórészt kötélpálya szállítással került a berentei osztályozóra, és onnan erőműi felhasználásra. A korábbi pár év jelentős pénzügyi nehézségei következtében a termelő és szállítási rendszerek műszaki állapota jelen­tősen leromlott, a vágathajtás is kényszerűen megtor­pant, romlott a fejtés és az előkészítés egyensúlya. Az integrációtól várt kedvezőbb üzemelési lehetőségekben reménykedve, a távlati tervek ebben az időben még vál­tozatlanul tartani kívánták azt a termelési szintet - évi 900-1000 kt - mellyel a bánya a leghatékonyabban üze­meltethető, és legmegfelelőbb a kapcsolódó technoló­giai egységek kihasználtsága.

Sajnos az integrációs időszak közel három évében nem sikerült az 1992. év visszaesett termelési szintjéről lényegesen elmozdulni az optimális szint felé. Az üzem gazdasági eredményei - a magas állandó költségek mi­att is - a termelés csökkenésével arányosan csökkentek, az 1992-ben kezdődött veszteséges gazdálkodás foly­tatódott. Az árbevétel jelentős hányadát a termelés fo­lyamatosságát biztosító eszközök beszerzésére, fel­újítására és üzemeltetésére kellett fordítani, és tovább romlott az előkészítettség is.

A feltárás alatt álló Dubicsány bányában ekkor csupán víztelenítési, szellőztetési és állagmegóvási tevékenység folyt, abban a reményben, hogy sikerül a beruházás folytatásának anyagi feltételeit megterem­teni, és a bányát a korábbi távlati terveknek megfele­lően a Lyukóbánya kimerülése utáni időszakra ter­melésre kész állapotra fejleszteni. Az elkezdett beru­házás folytatása újból és újból meglódulni látszott, de a kilátások kérészéletűnek bizonyultak, viszont az állag­megóvás egyre többe került.

A veszteséges gazdálkodás, a felhalmozódott ka­mattartozások miatt 1996-ra a Borsodi Energetikai Kft-t gazdasági csőd fenyegette.

 

A privatizációtól a bányabezárásig

 

Az energiaipar 1996-ban végrehajtott részleges magánosítása során a Tiszai Erőmű Rt. részvényeinek 80,81 %-át az amerikai tulajdonosokból álló AES Corporation vásárolta meg. így a Borsodi Energetikai Kft. (azon belül Lyukóbánya és Dubicsány bánya) fő tulajdonosa az AES lett.

Az AES akkor egy 14 éve működő, gyorsan fejlődő, a világ számos pontján jelen lévő vállalkozást testesített meg, melynek fő üzleti célja a környezetkímélő, bizton­ságos és megbízható villamosenergia termelés volt. Bányával addig nem rendelkezett, most is „kényszer­kapcsolatban" kapta az erőműhöz.

Az AES terveiben szerepelt mind a meglévő Borsodi Hőerőmű korszerűsítése, felújítása, mind egy új, környezetbarát, jobb hatásfokú, 150 MW nagyságú erőmű építése, melyek tüzelőanyag-ellátását zömében a borsodi (hazai) szénbányászatra alapozta. A közös szer­vezetben üzemelő erőmű és a bánya működtetéséhez a társaság biztosítottnak látta a szakember-kapacitást, s ez - a tulajdonos tapasztalatával, tőkeerejével kiegé­szülve - megfelelő háttérnek ígérkezett a tervezett fej­lesztésekhez. A kitűzött fejlesztéseken belül Lyukó­bánya alapbányaként újból esélyes volt - meglévő szén­vagyonára alapozva - az 1000 kt/év termelési kapacitás elérésére, több éves gazdaságos működtetést fel­tételezve. Szénvagyonának kimerülését követően pedig a dubicsányi szénvagyon nyújtott reményt a bányászati kultúra áttelepítésére is.

Amikor az AES megvásárolta a Tiszai Erőmű Rt.-t, a dolgozói létszámot túl soknak ítélte. A racionalizá­láshoz nem a létszám kényszerű leépítését választotta, hanem meghirdette az ún. „önkéntes távozási és újra­kezdésre ösztönző csomagot". A program keretében a dolgozók választhattak: maradnak, vagy a beosztástól és szolgálati időtől függő pénzbeli támogatással, „csomag­gal" önként távoznak. Lyukóbányán mintegy 900-an választották az eltávozást, így a „csomag" utáni létszám 1256 főre csökkent.

A bánya 1997. évi üzleti tervében 980 kt szén kiter­melését irányozta elő. A tervezett árbevétel mellett az üzemelési és beruházási költségterv alapján a cél a „0" üzemi eredmény (nyereség) elérése volt. Ez - tekintet­be véve a megelőző 5 év veszteségeit, valamint a létszám jelentős csökkenését - figyelemre méltó, merész célki­tűzés volt. Bár a termelés nem sokkal maradt el a céltól, a gazdasági célkitűzés - a költségek jelentős csökken­tése ellenére - sajnos nem teljesült.

Az AES sajátos, addig szokatlan, új munkakultúrát hozott, illetve várt el. Meghirdetett alapelvein (tisz­tesség, szociális felelősség, korrektség, jókedv) kívül szinte mindenek felett állóan követelte meg a biztonsá­gos munkavégzést, az ezzel kapcsolatos szemléletmód állandó javítását. Az üzem baleseti mutatói ennek ered­ményeként szinte hihetetlen mértékben javultak. 1998 nyarán egy halálos bányabeli baleset elemzése kapcsán az AES különböző munkacsoportok létrehozásával újabb jelentős szervezeti, és főleg személyi változásokat készített elő. Gyakorlatilag a teljes addigi bányavezetést és a hozzájuk közvetlenül kapcsolódó szakemberek jó részét máról holnapra menesztette, nagy döbbenetet váltva ki a korábban ilyenhez nem szokott dolgozói kör­ből. Új szervezeti felépítést hozott létre, új vezetőkkel. Az új vezetés számára megfogalmazott elvárás az volt, hogy a legbiztonságosabban, a lehető legolcsóbban kerüljön a felszínre a piaci igényeknek megfelelő szén­mennyiség, a cég említett alapelveinek hatékony betartásával.

1999-től 3 éven át a bánya termelésében visszatért a „milliomos" szintre, a szénértékesítés iránya pedig 1998-tól kibővült az AES Tiszapalkonyai Hőerőművel. A termelés 96 %-át az erőművek használták fel, a lakossági értékesítés minimálisra szűkült, időszakosan meg is szűnt. A pénzügyi gazdálkodásban viszont min­den erőfeszítés ellenére - az akkor adott piaci, cégpoliti­kai közegben - nem sikerült az elvárásoknak kielégí­tően megfelelni.

E három év alatt több, a bánya élettartamát, gaz­dálkodását, távolabbi lehetőségeit behatároló esemény történt:

•  Annak ellenére, hogy az AES 1998 végén a létesí­tendő új erőmű finanszírozására három bank részvételével konzorciumot hozott létre, és 20 évre szóló tüzelőanyag átvételi szerződést írt alá (többek között Lyukóbányával), 1999 februárjában világossá vált, hogy a Borsodi Hőerőmű kiváltására tervezett új, környezetbarát széntüzelésű erőmű terve, az ún. Borsod CFB projekt (165 MW-os, cirko-fluid ágyas, széntüzelésű erőmű formájában) nem nyert az erőműépítésre kiírt pályázaton, a Magyar Villamos Művek a kapacitáslekötési és energiavásárlási megállapodást nem hagyta jóvá. Az erőműépítés való­jában a hazai villamosenergia-igény akkori csökkenő irányú előrejelzése miatt hiúsult meg. A két régi erőmű (Borsod és Tiszapalkonya) működési engedé­lye (villamosenergia-átvételi szerződése) ugyanakkor 2000-ig, illetve 2001-ig szólt.

•  Megindult a két hőerőmű élettartam-hosszabbítá­sáért a „harc" annak érdekében, hogy legalább 2003. végéig lehetőség legyen működésükre, amely Lyukóbányának is biztos piaci lehetőséget biztosít a korábbi termelési szinten. (Ez, a több ezer munkahe­lyet érintő lehetőség végül valósággá vált.)

•  Dubicsányban 1998-ra az állagmegóvás költségei meghaladták az évi 50 M Ft-ot, ugyanakkor Lyu­kóbányán a gazdálkodás szigorú, feszített költség­csökkentést követelt meg. így a bánya termelésbe állítására megszűnt a remény, az eladás vagy bezárás mellett kellett dönteni. Az értékesítési kísérletek eredménytelenek maradtak, így - a bezárás hatósági engedélyezési folyamatát követően - a föld alatti bá­nyatérségek felszámolása, lezárása 2000. március-ok­tóber között megtörtént. A környezetvédelmi szem­pontból jogilag rendezett külszíni terület Sajógalgóc önkormányzatának lett átadva azzal, hogy az AES-t a jövőben semmiféle kötelezettség nem terheli. Lyukon 2002-ben a szénigény csökkenése miatt kényszerűen csökkenteni kellett a termelést, csak két frontfejtés üzemeltetésével 500-600 kt-t termelt a bánya 2002-ben és 2003-ban. A vágathajtást is vissza kellett fogni arra a minimális szintre, amely még esélyt adott a szénigény esetleges pozitív változásának biztosítására. A lakossági és főleg az erőműi szénigények további csökkenése miatt (az erőművek fokozatosan a meg­újuló, környezetbarát, bio-tüzelőanyag felhasználásra tértek át) 2003. év végére már csak egy fejtés üzemelt, a vágathajtási tevékenység is csupán ennek gyors, kon­centrált előkészítését, egyben a bánya életében az utol­só méterek kihajtását jelentette. Közben a már nem ter­melő bányarészben elkezdődött a bányatérségek rész­leges bezárása.

 

A bányabezárás folyamata az utolsó csille szénig és utána

 

Lyukóbánya bezárása a szénpiac beszűkülésével gazdasági és környezetvédelmi okokból vált szüksé­gessé. 2005. január 1-től a kéntelenítő nélkül működő szénerőművek a szigorú nemzetközi környezetvédelmi előírások miatt nem használhatják fel a lyukói és hozzá hasonló, viszonylag magas kéntartalmú szeneket. A Kormány sem támogatta a bánya tovább működését, így - mérlegelve a gazdasági környezet 2003. évi alaku­lását - az AES úgy döntött, hogy a bányászati jog át­vételét és a hozzá tartozó kötelezettségek átvállalását megpályáztatja. Ennek eredményeként a bányászati és bányabezárási tapasztalatokkal is rendelkező, magyar tulajdonosokból álló Lyukószén Bányászati Befektetési Kft.-vel indultak meg a tárgyalások 2003 decem­berében. 2004. január 5-től a kft. bérüzemeltetési szer­ződéssel működtette a bányát. Május végére létrejött az egyezség az AES-sel, és megszületett a határozat a bányászati jog átruházására. Ettől kezdve a Lyukószén Kft., mint tulajdonos üzemelteti Lyukóbányát, a bánya­hatóság által jóváhagyott 2004. évi kitermelésre és a bánya bezárására vonatkozó Műszaki Üzemi Terv alapján.

Az AES Borsodi Energetikai Kft. 2003. 12. 31-gyel felmondott valamennyi - Lyukóbányán, a berentei Szénosztályozón, valamint a Kötélpályánál alkalmazott - dolgozójának (kb. 700 főnek), a Kollektív Szerződés­ben meghatározott törvényes felmondással és végkielé­gítés kifizetésével. A Lyukószén Kft. a terveihez szük­séges létszámot (kb. 250 főt) újból alkalmazásba vette.

A kft. folytatta a széntermelést az utolsó 135 m hom­lokszélességű, még 550 m kifutással rendelkező, 12 MJ/kg átlagos fűtőértékű, 2,2-2,4 m telepvastagságú, komplexen gépesített frontfejtésben 2004. szeptember végéig. A fejtési termelés nagyobb részének átvételére ez időpontig a Borsodi Hőerőművel még sikerült szer­ződést kötnie, de a teljes termelés értékesítése végett a korábbi években elhanyagolt lakossági piacot is újból fel kellett lendíteni. Ekkor a termelvény - gazdaságossági okokból - már kötélpálya-szállítás nélkül, gépkocsiszál­lítással jutott át az erőműbe, a kötélpályát bontásra eladták. A széntermelés 2004-ben 250 kt kihozatalával a terveknek megfelelően, október elején befejeződött, miközben már azzal párhuzamosan, illetve annak befe­jeztével folyamatosan végezték a bányából a környe­zetvédelmi és gazdasági okokból kiszállítandó esz­közök, anyagok felszínre hozatalát, a hasznosítható anyagok, gépek stb. értékesítését. 2004. december köze­pére kikerült a bányából valamennyi, a bányabezárási tervben megjelölt környezetvédelmi szempontból kisze­relendő gép, illetve berendezés, kitermelték a föld alat­ti térségekből a környezetvédelmi határértéket meg­haladó, olajjal szennyezett kőzet- és betonmennyiséget. A külszíni nagyobb munkák közül elkészült a lyukóvölgyi légakna aknatornyának és betonlábainak elbontása, a légakna betömedékelése, a vízkészletvédelmi megfi­gyelő kutak lemélyítése. A meddőhányó fizikai tájren­dezése 80 %-ban megtörtént.

Napjainkban a kasos és szkip aknák betöme­dékelése, a széntermeléshez közvetlenül kapcsolódott épületek (helyi osztályozó, kötélpálya feladóállomás, aknatorony épület stb.) elbontása, a meddőhányó bioló­giai tájrendezése, azaz a végleges külszíni rekultiváció munkái folynak.

 

A bányászati kultúra emlékei

 

Eddigiekben zömében csak a bánya műszaki-gaz­dasági történetéről esett szó, de a bányászat ennél töb­bet jelent. Jelent egyfajta életmódot, jellegzetes te­lepüléseket, társadalmi és sportéletet, hagyományokat stb., de jelenti a dolgozók összetartási, összetartozási mozgalmait is.

Lyukóbánya munkaerő ellátása két fő területről adódott: részint az anyaváros Miskolcról, és ezen belül is a több mint egy évszázad óta hagyományos bányász városrésszé alakult Pereces­ről, részint a bányától északra elhelyezkedő falvakból (Parasznya, Varbó, Radostyán, Kondó), sőt újabban Sajó­szentpéter, Kazincbarcika irá­nyából is.

A szakmunkásgárda ki-nevelésében, a szakmunkaerő szervezett utánpótlásában - a felnőtt vájároktatást is ide­értve - jelentős szerepe volt a perecesi Ipari Szakmun­kásképző Intézetnek. Az itt végzettek nagy többsége

lyukóbányai dolgozó lett. Lyukóbánya helyet adott - a bányában a Tanbánya önálló bányamező részben, a külszínen külön tanműhellyel - a gyakorlati képzésnek is. A Miskolci Egyetem végzett mérnökei is szívesen választották a bányát munkahelyükül.

A bánya saját klubkönyvtárral, fúvós zenekarral, sporttelepekkel (perecesi teke- és lőtérpálya, lyukói kézilabda- és teniszpálya), üdülőkkel rendelkezett.

A bánya bezárásával ezek jórészt megszűnnek, de a volt bányászok még évtizedekig ápolják a hagyomá­nyokat, a bányászat emlékei gondos ápolással fenn­maradhatnak. Lyukóbányán kopjafa, Perecesen szob­rok őrzik a munkavégzés során meghalt bányászok emlékét. A volt lyukói klubkönyvtár és a bányászze­nekar Perecesen társadalmi szervezet formájában küsz­ködik a fennmaradásért.

Egy idő múlva már csak a történeti könyvek és a múzeumok őrzik majd az emlékeket. Ennek sorában Lillafüred közelében, Újmassán, az Őskohó ipari mű­emlékkel szemben, a Kohászati Múzeum szabadtéri területén 2004 októberétől kis bányászati emlékpark keretében néhány olyan bányászati eszközt, gépi beren­dezést lehet megtekinteni, amelyek a föld alatti munka hangulatát és körülményeit érzékeltetik a laikus közön­ség számára is.

A megszűnő iparág emlékeinek összegyűjtésére, megőrzésére, egyes létesítményeinek hasznosítására mozgalom indult, amelyet - a szakma volt vezetőin, a Miskolci Egyetem képviselőin és számos elkötelezett szakemberen kívül - a megyei közgyűlés elnöke, ország­gyűlési képviselők is támogatásukról biztosítanak. Első kedvező jelnek tekinthető a perecesi légakna (Új-akna) környezete műemléki védelem alá vonásának kilátásba helyezése, mely egy borsodi bányászati múzeum ki­alakíthatóságát alapozná meg.

 

Búcsú

 

Lyukóbánya - a borsodi szénmedence legnagyobb termelésű aknájaként - 66 éve alatt 38 millió tonna sze­net termelt ki. Az éves termelés mennyiségét tekintve az ország föld alatti szénbányái között hosszú ideig az első helyen állt. Bezárásával a bányatelken belül mintegy 15 millió tonna kitermelhető szén a föld alatt maradt. Szomorúan kellett tudomásul venni a tényt, hogy a bányát a gazdasági-társadalmi változások szénvagyoná­nak kimerülése előtt bezárásra ítélték. Most a több évtized alatt kialakult bányászati kultúra helyének és tartósan megőrizhető létesítményeinek más célú hasznosításán kell fáradoznunk. A lyukóbányai szén­bányászat küzdelmes, de eredményekben is gazdag em­léke szívünkben él tovább! Sikereit, gondjait és tanulsá­gait a már olvasható és a még valószínűleg bővülő szak­irodalomnak kell közkinccsé tennie a borsodi szén­bányászat iránt érdeklődők számára.

 

 
Pontosidő
 
Naptár
2017. Július
HKSCPSV
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
<<   >>
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

INGYENES HOROSZKÓP ELEMZÉS, ASZTROLÓGIA OKTATÁS! CSAK REGISZTRÁLNOD KELL!    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is H&#245;s! H&#245;sregék RPG    *****    Erdõszéli tudósítónk jelenti: Marculábi cica éjszakai felfedezõútra indult! Gyertek ti is! Részletek a Mesetárban!    *****    Születési horoszkóp 1000 Ft. 3 év elõrejelzés 1000 Ft. Párkapcsolati elemzés 1000 Ft. Óriási nyári akció csak nálam!!!    *****    Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lore rajzai &#9830;Lor    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Filmek itt!    *****    Ha szeretsz filmet nézni klikk ide! Klikk klikk    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    Megújult külsõvel vár Magyarország egyetlen Olicity rajongói lapja! Mindennap friss hírek a sorozatról és a párosról!    *****    Készítsd el saját horoszkópod ingyen,csak kattints!Fantasztikus akciók a fõoldalon,ezt nem szabad kihagyni! Látogas meg!    *****    BLOG, STORYK, KRITIKÁK, BESZÁMOLÓK, KEDVENCEK, DIVAT, SZÉPSÉGÁPOLÁS, LAKBERENDEZÉS, MINDEN AMI EGY BLOGRA KELL!    *****    Nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándék horoszkópot.Várlak az oldalamon!    *****    Gréti. 23. ExmisszusGyakornok. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Azt mondják, hogy amikor egy fõnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erõsebb madár születik&#8230;    *****    Fantasztikus nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándékot.Várlak az oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    #forpony#forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony    *****    INGYENES Asztrológiai OKTATÁS, Horoszkóp elemzési gyakorlatokkal!