Miskolc város címere
A város mostani címerét a város pecsétjei alapján alkották meg 1909-ben.
Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. E királyi fő kiléte vitatott, Szent István neve azért merült fel, mert ő volt az avasi templom védőszentje, viszont a liliomos korona Nagy Lajos királyunk személyére utal. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, ennek körirata "Sigillum Civitas Miskolcz", ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hatágú csillag. Ennek másik változata is ismert amin a véset új, feltehetően a megkopott régi helyett készült. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, aki kezeiben jogart és országalmát tart. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelenik meg a király alakja helyett egy hajdú egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal.
1909-ben, amikor a város a törvényhatósági jogot megkapta, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg.
Miskolc város 30/1999. számú rendelettel módosított 1/1990. számú rendelete szerint a címer:
Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lilaszínű koronázópalástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.
Miskolc város zászlaja: Zászlórúdra erősítve a hagyományos színű anyagból készült: vörös-sárga (vörös-arany) színű.
Miskolc város díszlobogója: Arany színű, szélein vörös farkasfogakkal díszített mezejében a város címere látható.
Miskolc város története
Miskolcnak, az Avas alján, a Sajóba ömlő Szinva és Pece mentén kialakult ősi település magjának históriáját a szépen megmunkált kőszerszámokat készítő jégkorszaki ősemberi kultúrákig vezethetjük vissza. A Lillafüred melletti Szeleta-barlang és a Bükk hegység több barlangja a küzdelmes emberi élet emlékei mellett ruházati eszközöket, szépen megmunkált csatokat is megőrzött. Az Avastetőn a csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő. Ebben a tízezer évvel ezelőtti időszakban népesedett be a környék. A bükki vonaldíszes, szép motívumokkal ékesített kerámiai leletek, a gabonaőrlő szerszámok már az ötezer évvel ezelőtti kultúra emlékei. A bronzkor fejlettebb életmódjáról a mai vasgyár területéről származó leletekből lehet következtetni.
Miskolc területének első ismert lakói a kelták egyik törzse, a kotinuszok voltak, a vaskor végén. A népvándorlás kora germán eredetű kvádokat, majd szarmatákat, hunokat és avarokat talál ezen a vidéken.
A magyarság több mint egy évezrede telepedett meg ezen a tájon, s a településnek nevet adó Miskóc nemzetségnek a XI. századtól lett a központja. Anonymus műve (1210 körül) terra Miskoucy néven emlékezik meg a Bors-Miskóc nemzetség honfoglalás kori szállásterületéről. A tapolcai völgyben Szt. Benedek-rendi apátságot alapított a városnak nevet adó nemzetség. A települést 1241-ben a tatárok felégették.
A Bors-Miskóc nemzetség 1312-ben szemben állt a feudális anarchiát megtörő Károly Róberttel, s ez hatalmuk végét jelentette. A Miskóc nemzettséget a Széchy család váltotta fel, ők vetették meg a városias fejlődés alapjait. Kieszközölték Miskolc részére az országos vásár, s a kisebb fokú bíráskodás jogát, ezáltal a régebbi falu mezővárossá fejlődött. 1364. végén csatolta I. (Nagy) Lajos a várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz. A XIII. századi eredetű, a XIV. században pompásan kiépült diósgyőri királyi vár a Miskolcot is magába foglaló uradalom központja lett. Itt állt az egyetlen középkori magyaralapítású szerzetesrend, a pálosok kolostora.
A városkép a XV. század végére jelentősen megváltozott, kialakult az Avas alján a mai belváros történelmi magja. A török harcok hulláma először 1544-ben érte el a várost. A budai basa csapatai első rohamának áldozatul estek a város legszebb épületei, sok tehetősebb lakost elhurcoltak, állataikat elhajtották. 1596-ban Eger elestével Miskolc is a török adófizetője lett, de a városi tanács bölcs előrelátásának és diplomáciai ügyeskedésének tulajdonítható, hogy az 1544. évihez hasonló pusztítás nem érte többé a várost.
A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették a diósgyőri várat, de Miskolc török általi adóztatása csak 1687-ben szűnt meg. A Rákóczi szabadságharc alatt, 1704. január 18-tól március 15-ig a fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását. 1706. szeptember 25-én a császári hadak kirabolták és felégették a várost. 1707. január 1-én megalakult a város tanácsa, és rövid két év alatt - a fejedelem pártfogásával – újraépítették a várost. A XVIII. századi nagy fellendülés idején épültek a város jelentősebb épületei. Mindenféle felekezet templomot, iskolát épített, városháza, megyeháza épült. 1750-ben megépült a város első emeletes vendégfogadója.
A gazdagabb földbirtokosok egymás után építették kúriáikat: Dőry-, Almássy- és Szathmáry-kúria. A város élénk, felvilágosodás felé haladó szellemi életére jellemző, hogy 1780 táján Miskolcon szabadkőműves páholy működött, kapcsolatot tartva a magyar jakobinusokkal is. Itt épült meg a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban.
AmikorSzéchenyi és Kossuth megjelent az ország közéletében, tevékenységüknek Szemere Bertalan és Palóczy László előbb magában a városban, majd mint Miskolc város követei, az országgyűlésben voltak kiemelkedő hívei. Szemere Bertalan előbb belügyminiszter, majd a Habsburg trónfosztás után Kossuth kormányzó mellett az első független magyar kormány miniszterelnöke volt.
Palóczy László 1848-ban a képviselőház korelnöke volt. A forradalomból Miskolc lakossága tevékenyen kivette a részét, a frissen megalakult nemzetőrségbe több mint 700 önkéntes nemzetőr lépett be. A honvédség létrejötte után a miskolci nemzetőrök átléptek oda. 1848 telén Szemere Bertalan a városban szervezte meg a Felső-Tiszai Hadsereget.
Miskolc lakossága is megszenvedte Haynau megtorlását, amely bitó, börtön, és vagyonelkobzás alakjában sújtott le. Az üldözés elől Jókai Mór is itt, a Bükk rengetegeiben rejtőzött el.A kiegyezés után ismét fejlődésnek indul a város. Ennek alapja az 1859-re kiépült vasút. 1868-banmegnyitotta kapuit az egykori hámori kohászat utódaként felépült diósgyőri vasgyár. A fejlődést az 1873-askolerajárvány és az 1878-as pusztító árvíz sem tudta megállítani. Ez a természeti csapás egyetlen óra alatt 277 emberéletet követelt, 700 házat, 2182épületet rombolt le.
Amikor a század végén a város híres szőlőterületeinek csaknem egészét kipusztította a filoxéra, azok újjátelepítésére nem került sor, mert a lakosság az iparban és a kereskedelemben kereste megélhetését. Ekkor épültek az utcáin ma is látható, városi jelleget adó új, emeletes lakóházak. A város 1907-bentörvényhatósági rangra emelkedett, I. Ferenc József 1909. május 11-én adományozott címeres kiváltságlevelet.Az első világháború harci cselekményei nem jutottak el a város közvetlen környékére, közvetve azonban jelentősen sújtották Miskolc lakosságát is. A helybeli hadikórházakban és kolerabarakkokban ötezernél több személy esett a ragály áldozatául. Két újtemetőt kellett nyitni, a tetemvári Hősök temetőjét és a Sajón túl a kolerában elhunytak temetőjét.
A háború után hanyatláskövetkezett be, hiszen az elcsatolt országrészekből Miskolcra áradó menekültek lakás és munkahiányt teremtettek.A gazdasági válság hatására termelés visszaesett, de a 30-as évek közepén a háborús készülődés nyomán Miskolcon is megindult a hadiipar fejlesztése.A második világháború során1944. június 2-án érte az első légitámadás a várost. A háború harci cselekményei december 3-án értek véget a Vörös Hadsereg bevonulásával. A légi támadások következtében 350 lakóház teljesen elpusztult, 7150 megsérült, valamennyi hidat felrobbantották. A második világháború áldozatainak emlékére a Szemere-kertben kopjafa állíttatott.
A város gyors ütemben újjáépült, a régió egyik ipari központjává vált, hatalmas gyárak, lakótelepek épültek, 1949-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem is itt létesült.1956. forradalmi eseményeiben jelentős szerepet játszott a miskolci egyetemi ifjúság és a vasgyári Munkástanács. A forradalom áldozatainak emlékét több helyen jelöli tábla.
A 60-as 70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakosság száma jelentősen megemelekedett, a megnövekedett igények orvoslására hatalmas lakótelepek épültek a Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban, és létrejött az Avasi lakótelep, a holnapjainkban több mint 35 ezer ember él.
A 80-as évek közepén kezdődött a Belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart. A város ütőere, a Széchenyi utca, bevásárló utcaként díszburkolatot kapott. A 100 éves villamoshálózat is megújul. Megélénkült a kereskedelmi- és a bankélet. A 90-es évek Miskolca elindult azon az úton, hogy egy dinamikusan fejlődő polgár várossá váljon.A Millecentenáriumra a Kossuth utcán felavatták Varga Éva szoborkompozícióját és a Dísz téren Jószay Zsolt Szent István királyt ábrázoló szobrát. Napjainkban Miskolc az észak-magyarországi fejlesztési régió központja.
Miskolc város földrajzi elhelyezkedése
Miskolc az Északi középhegység legfontosabb helyén, az un. Miskolci-kapuban fekszik; a borsod-zempléni tájaknak nemcsak földrajzi központja, hanem a különböző tájegységek találkozópontja is.
A város körül körcikkszerűen találkoznak egymással: a Bükk hegység, a Cserehát, a Zempléni-hegység és az Alföld szegélye.
A Bükk ókori-középkori mészkő, dolomit, agyagpala tömegei adják a terület nyugati résznek szilárd gerincét. Ezek a kőzetféleségek a pusztító erőkkel szemben ellenállóak, ezért markáns, kiemelkedő felszínformákkal tűnnek fel. Ezt a kemény, szilárd alaphegységű tömeget teljes mértékben körülölelik a jóval fiatalabb harmadkori (oligocén, miocén, pliocén) tengeri, tengerparti és szárazföldi üledékekből álló bükki előhegyrendszerek. Ezek anyaga homokkő, agyag, kavics, közbetelepült szénrétegekkel.
A terület második tájegységének, a Cserehátnak kőzettani felépítése szintén változatos. A Cserehát ókori-középkori kőzettömegekből felépített gerincére kétoldalról takaróként borulnak rá a harmadkor különböző rétegei.
A harmadik tájegység, a Zempléni-hegység kőzettani felépítése egységesebb eredetű, harmadkorvégi vulkáni működés során keletkezett.
A negyedik tájegység az Alföld szegélye, kőzettanilag szintén változatos felépítésű. Felszínén agyag, lösz, mésziszap, tőzeg, futóhomok, szikesagyag váltakozik.
A város éghajlata:
Tengerszint feletti magasság : 130 m
Légnyomás : 750,4 mm
Átlagos évi középhőmérséklet : 9,7 C
Átlagos évi csapadékmennyiség : 576 mm
Átlagos évi meleg (25 C-ot elérő) napok száma : 77 nap
Átlagos évi hideg (0 C alatti) napok száma : 105 nap
Átlagos évi zord (-10 C alatti) napok száma : 17 nap
Híres miskolciak
1. Dévai Bíró Mátyás
református prédikátor, 1500 körül született valószínűleg Déván. Budán és Krakkóban katolikus papnak tanult. 1527-ben Tomori Istvánnál volt káplán Boldogkőn. 1529-ben a wittembergi egyetemre ment, Luther hatására a reformáció követője lett. 1531-ben Budán, Kassán és más városokban, pl. Miskolcon is nagy hatással prédikált, emiatt többször is fogságot kellett elszenvednie. Újra Wittembergbe ment, majd Svájcba, itt Kálvin reformációs elgondolásainak hatása alá került, erre Baselben nyilvánosan hitet tesz. 1544-től Debrecenben református pap, esperes, itt halt meg 1547-ben.
Emléktáblája az Avasi templomban látható.
2. Páter Kelemen Didák
minorita szerzetes, 1683. augusztus 21-én született a háromszéki Kézdialmás - Baksafalván. A miskolci Nagyboldogasszony templom, rendház és iskola építője. A Minorita rend magyarországi tartományának kétszeres főnöke. A katolikus hitélet apostola. 1744. április 21-én halt meg Miskolcon.
Boldoggá avatása folyamatban van. Sírja, emléktáblája és arcmása az általa alapított templomban látható.
3. Dayka Gábor
költő, született Miskolcon 1768. május 8., meghalt 1796. október 20. Ungváron. Szegény iparoscsaládból származott, apját korán elvesztette. Az algimnáziumot Miskolcon a minoritáknál végezte, 1782-ben Egerben, 1784 őszén Kassán tanult, tüdőbaja miatt egy évre meg kellett szakítania tanulmányait. 1787-ben jelentkezett Egerbe papnövendéknek s nemcsak fölvették, hanem egyházmegyéje részéről a pesti központi szemináriumba is felküldték. Itt három évet töltött, különösen a nyelvek tanulásában tanusított meglepő tehetséget. Latinul, görögül, németül, olaszul tudott, mind e nyelveken verselt is, a franciából fordított, tudott szlovákul és héberül, értett angolul. A Magyar Musában megjelent Ovidius fordítására Kazinczy is felfigyelt, útmutatásai Dayka irodalmi fejlődését nagyban befolyásolták. Tehetsége az értő vezetés mellett kibontakozott, a magyar preromanitka legjobb képviselője. Amikor a pesti papnevelőt 1790-ben felolszlatták, visszakerült Egerbe, itt összeütközésbe került előljáróival, ezért kilépett az egyházi rendből. 1792-ben kinevezték Lőcsére a magyar nyelv tanárának, ugyanezévben megnősült. 1795-ben már betegen áthelyeztette magát Ungvárra, itt halt meg 1796-ban.
Verseinek első kiadását Kazinczy rendezte sajtó alá 1813-ban.
Emléktáblája a hajdani iskolája helyén épült Földes Ferenc Gimnázium falán található.
4. Palóczy László
Borsod vármegyének több országgyűlésen nagyhírű követe s a kerületi ülések jegyzője, született. Miskolcon 1783. október 14. meghalt Budapesten 1861 április 27. Köznemes családból származott. Kálvinista kollégiumban nyervén kiképeztetését, ennek sajátságos tipusát mind halálig megtartotta. Nyilvános szereplését Borsod vármegyében kezdte meg. 1832. a vármegye egyik kerületének követéül választván, a pozsonyi országgyűlésre küldetett s ő volt az első, ki az országgyűlésen hozott törvényeket magyarul kezdte szerkeszteni és ezért utóbb aranytollal ajándékozták meg. Az 1848-iki országgyűlésen Miskolc városát képviselte és mint ilyen jelen volt Debrecenben, hol a kegyelmi szék tagjává neveztetett ki; e miatt ő is az újépület foglya volt, honnét Haynau teljhatalmú parancsnok megkegyelmezése útján szabadult ki, képviselőtársai nagy zömével együtt. Ezentúl Miskolcon éldegélt, míg az 1861-iki parlamentbe újból felküldték régi tisztelői. Ezt az országgyűlést ő nyitotta meg mint korelnök, s az elnöki széket a megválasztott elnöknek még átadhatta, de azután csakhamar meghalt.
Az Avasi templom előtt látható az emlékére állított márvány obeliszk.
5. Déryné Széppataki Róza
színművész, 1793-ban Jászberényben született, családi neve Déry Istvánné széppataki-Schenbach Rozália. 1810-ben lép színpadra. 1813-ban férjhez megy Déry Istvánhoz. Több ízben is játszott Miskolcon, a kőszínház felépülte előtt is. A Sötétkapu lépcsőházában ennek emlékét őrzi a márványtábla. Legnagyobb sikereit zenés szinpadi művekben aratta. A magyar operajátszás meghonosításában jelentős szerepe volt. 1852-ben visszavonult, ezután a diósgyőri gazdatiszti házban élt férjével (jelenleg emlékház ). 1867-ben megözvegyülvén a ma is álló Hunyadi utca 52. számú ház udvari lakásába költözött testvéréhez. Itt írta meg emlékiratait, mely jelentős kordokumentum. 1872. szeptember 29-én halt meg, sírja a miskolci Szent Anna temetőben van.
6. Karacs Teréz
író-pedagógus, 1808. április 18-án született Budapesten. Nevelőnőként dolgozott, 1846-ban a miskolci református felsőbb leányiskolát alapította melynek igazgatója is volt. 1859-62-ig a kolozsvári leányiskolát igazgatta, ezután ismét magán nevelőnőként dolgozott 1877-ig. Irodalmi fordításokat és pedagógia cikkeket tett közzé. 1892. október 7-én halt meg Békésen.
7. Egressy Gábor
színművész, 1808-ban született Lászlófalán. 1816-26 között Miskolcon járt gimnáziumba. Szülei tiltása ellenére többször elment a vándorszínészekkel. Drámai színész volt, a Nemzeti Színház tagja. A szabadságharc alatt kormánybiztosként szolgálta hazáját, Világos után Törökországban menekült. 1854-ben tért haza. 1866. június 30-án halt meg Budapesten.
Szobra Váradi Sándor alkotása, a Vasgyári úton áll
8. Egressy Béni
zeneszerző, színművész, 1814-ben született Lászlófalán. Miskolcon járt iskolába, a városban lévő Színház előadásainak hatására bátyját követően ő is a színi pályára lépett. A Nemzeti Színház tagja. A szabadságharcban honvéd, Klapka seregével Komáromban mint főhadnagy kapitulált. 1849 után is a Nemzeti Színháznál játszott, főleg énekes szerepeket. 1840-től foglalkozott zenével, a Szózat, Petőfi versek stb megzenésítője, a Klapka induló szerzője, Dávid 150 zsoltárát is ő írta át orgonára. Ő írta Erkel Ferenc Báthory Mária, Hunyadi László, Bánk bán című operáinak szövegkönyveit. Több mint 50 színdarabot, 19 operaszöveget fordított magyarra. 1851-ben halt meg Budapesten.
9. Jókainé Laborfalvi Róza
színművész, 1817-ben Miskolcon született, családi neve Laborfalvi Benke Judit. 1833-ban lépett színpadra. Legnagyobb szerepei drámai hősnők voltak. A kor izlésének megfelelően sokat szavalt, szinpadon kívül is. 1848-ban feleségül megy Jókai Mórhoz. 1859-ben vonult vissza a színpadról. 1886-ban halt meg.
10. Szemere Bertalan
liberális politikus, 1818-ban született Vattán. A miskolci evangélikus algimnáziumban tanult. Az 1840-es évek országgyűlésein mint Borsod megye követe az ellenzék egyik vezére, 1848-ban belügyminiszter, majd a Honvédelmi Bizotmány tagja, 1849.május 1-én miniszterelnök és belügyminiszter. Világos után a gondjaira bízott Szent Koronát és koronázási ékszereket Orsován elásatja. Párizsba emigrál, ott Kossuth ellenes politikát folytat. Itthon hal meg elborult elmével 1869-ben a Schwartzer féle elmegyógyintézetben. Sírja az Avasi temetőben Palóczy László síreméke közelében található.
Szobra, Róna József alkotása, 1906 óta áll a Szemere kertben.
11. Lévay József
költő, 1825-ben született Sajószentpéteren, földművelő nemes családból. Elemi tanulmányait Sajószentpéteren, gimnáziumi és felsőbb iskolát a miskolci református líceumban végezte, itt kezdett verseket írni. Jogot tanul Késmárkon. 1847-ben Miskolcon Szemere Bertalan mellett dolgozott. A forradalom idején nem szakadt el Szemerétől, a Belügyminisztériumban a hivatalos Közlöny szerkesztésében dolgozott. Világos utáni időket Sajószentpéteren a szülői hajlékban vészelte át 1850 februárjáig. Ekkor Pestre ment, ujságíróként tevékenykedett, és német, francia, angol nyelvű irodalmat fordított. Ezidőben adta ki első verseskötetét is. 1852-ben tanár lesz Miskolcon a református gimnáziumban. 1860-ban egy évig Borsod vármegye első aljegyzője, majd ismét tanít. 1865-ben Borsod főjegyzője, 1894-ben alispánja. Az Akadémia 1863-ban levelező, 1883-ban rendes tagjává választotta. Folyamatosan jelennek meg verses kötetei és egyéb művei. 1918-ban halt meg a magyar irodalom leghosszabb életű költője.
Szobra Borsodi Bindász Dezső alkotása, a Palóczy utcán a Református templom mellett áll.
12. Reményi Ede
hegedűművész, 1829-ben született Miskolcon. Korán felismerték nagy zenei tehetségét, Bécsben tanult, 40-es években Pesten koncertezett. A szabadságharcban Görgey segédtisztje és tábori hegedűse volt. Világos után emigrált, Párizsban, Londonban adott koncerteket. Viktória királynő udvari virtuóz kitüntetést adományozta neki. 1860-ban amnesztiában részesült, hazatért. Petőfi szoboralapot kezdeményezett, amire gyakorlatilag ő hegedülte össze a pénzt koncertjein.1870-71-ben a Nemzeti Színház első magánhegedűse, versenymestere volt. 1872-ben Párizsba költözött. Nagy koncertkörutakat tett Európában és Amerikában. New York-ban halt meg hangversenydobogón, hegedűvel a kezében 1898. május 15-én.
13. Herman Ottó
természettudós, 1835. június 27-én született Breznóbányán, Diósgyőrben gyermekeskedett, 1850-ig a miskolci evangélikus algimnáziumban tanult, majd Bécsbe ment, onnan vitték katonának. 1864-ben a kolozsvári Múzeumban Brassai Sámuel mellett konzervátor.1869-től a kolozsvári Magyar Polgár ellenzéki napilap főmunkatársa.1870-ben Budapestre megy, 1875-ben a Nemzeti Múzeum tisztviselője, 1879-ben Szeged követe az országgyűlésen, több más település után 1893-ban a miskolciak választották meg. 1903-ban ő indította el a Bükk barlangjainak ősrégészeti feltárását. Számos tudományos könyvet írt. 1914. december 27-én halt meg.
Szobra, Meggyesy Ferenc műve, az Avas lábánal a Múzeum előtt áll. Több iskola és közintézmény viseli kegyeletből nevét. Lillafüreden időskori lakhelyét emlékházzá alakították, sírja a Hámori temetőben található.
14. Kaffka Margit
írónő, 1880-ban született Nagykárolyban. Gyermekkorának egy részét Miskolcon töltötte a nagyapai házban. Iskolába a miskolci Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájába járt, tanítani is itt kezdett, majd 1903-tól a polgári leányiskolában oktatott, 1907-től Budapesten dolgozott. Első verseit és novelláit még Miskolcon írta, két regényének vázlata is itt készült, az 1912-ben megjelent Szivek és évek, 1917-ben kiadott Hangyaboly. A Nyugat írónemzedékének jelentős tagja volt. 1918-ban halt meg, spanyolnáthában.
15. Szabó Lőrinc
költő, 1900. március 1-én született Miskolcon. Debrecenben és Budapesten tanult a bölcsészkaron. Pályáját újságíróként kezdte. Jeles műfordítónk. 1957-ben életművéért Kossuth díjat kapott. 1957. október 3-án halt meg Budapesten.
16. Szalay Lajos
festő, grafikus, 1909. február 26-án született Őrmezőn. A Képzőművészeti Főiskolán tanult 1927-től 1935-ig. 1930-ban Franciaországban tanult. A két világháború közötti magyar művésznemzedék egyik legtehetségesebb rajzolója. 1941-ben a Nemzeti Szalonban néhány művésszel közösen gyűjteményes kiállítása volt. Lapjait 1941-ben album alakban is kiadta. Illusztrációkat is készített. (Villon, Cervantes stb.) 1946-tól Párizsban élt, 1949-ben Argentinában telepedett le, 1949-55 között a tucumani egyetem professzora, 1958-tól a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1960-ban az USA-ba költözött. Műveiből több egyéni kiállítást szervezett: 1949 Tucumán, 1955, 1956, 1957, 1959 Buenos Aires, 1958 Washington, 1972 Nemzeti Galéria, 1984 Vigadó Galéria. 1988-ban haza települt, haláláig Miskolcon élt. Művészetét expresszionista-szürrealista hangvétel és szimbolikus ábrázolásmód jellemzi. Hatása érződik több kortárs magyar grafikus munkásságán. Miskolcon műveiből állandó kiállítást őrzi emlékét. 1995 áprilisában halt meg Miskolcon.
17. Kondor Béla
festő, grafikus 1931. február 17-én született Pestlőrincen. A Képzőművészeti Főiskolán 1951 és 1956 között Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt, 1954 óta szerepel kiállításokon. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1960-ban a Fényes Adolf teremben, 1961-ben Miamiban állított ki, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből, 1965-ben az Ernst Múzeumban nyílt kiállítása. Művészetét a szimbólumteremtő erő, a szürrealisztikus látomásszerűség és az intellektuális, tiszta konstruktivitás egyéni ötvözete jellemzi. Mint illusztrátor is a legkiválóbbak közé tartozik (Th. Mann: Varázshegy; Hemingway: Az öreg halász és a tenger). 1964-ben a tokiói nemzetközi biennale díját nyerte. 1972-ben halt meg.
18. Budai József
Életművének elemzői tevékenységének bemutatásakor nevezték tanárnak, pomológusnak, tudósnak, újságírónak és politikusnak azt az embert, akinek 1851-1896 közötti életéről annyi konkrétumot tudunk, amennyit 1896-1939 közötti, Miskolchoz kötődő élete és munkássága során elmondott, vagy leírt magáról.
19. Csorba György
A későbbi matematikus, csillagász, feltaláló, gazdálkodó családban született, édesapja – őrizve az 1848-as szabadságharc eszméit – beszédet tartott az 1898. évi Kossuth szobor leleplezéskor Miskolcon. Mint a Miskolci Gazdakör elnöke segítette családja, gyerekei boldogulását.
20. Doleschall Gábor
A gimnáziumot és a bölcselettant az egri papneveldében végezte, majd az orvosi tudományokat elsajátítani a pesti egyetemre ment. 1840-ben orvostudori oklevelet szerzett, s három éven át az orvosi egyetemen volt tanársegéd. 1843-ban hazatelepült szülővárosába, s 1849-ig volt segéd, majd főorvos. A szabadságharc alatt a fegyverletételig zászlóalj orvosként szolgált. Az 1850-es évektől a tudomány, a gyógyítás mellett közéleti szerepet is vállalt. Lakása (a mai Mindszent tér 2. sz. alatti Városi Könyvtár épülete) számos rendezvénynek adott helyet, hiszen leánya színésznőként is ismert volt. (A legenda szerint Görgey Artúr honvédtábornok is vendégeskedett náluk, s ennek eredményeként vállalta a honvéd orvosi feladatokat.)
21. Marjalaki Kiss Lajos
Földműves szülők gyermekeként született, s abba az elemi iskolába járt, ahol Arany János tanított. Gimnáziumi tanulmányai után Kisújszállásról Debrecenbe került, 1902–1906 között szerzett tanítói oklevelet. Tanítói pályáját Szinpetriben kezdte (1906–1907), majd visszakerült szülővárosába (1907–1910). 1910–1913 között Budapesten tanult, s történelem–földrajz szakos diplomát szerzett.(Első földrajzi témájú írásai ekkor jelentek meg nyomtatásban.) 1913–1918 között Abrudbányán (Erdély) tanított, s közben a földrajz mellett elmélyülten foglalkozott a néprajzzal, s a történelmen kívül a nyelvészettel is. Tudományos értékű írása a „Magyar nyelvhatár” címen jelent meg 1915-ben. Az 1919. évet Miskolcon kezdte, s mindkét szaktárgyát tanította. Kapcsolata ekkortól kezdődött az iskolán kívüli művelődéssel, amely elvezette a Borsod-Miskolci Múzeumba. 1920-tól folyamatosan publikált, érdeklődése Miskolc településtörténete felé fordult. (Miskolc fő- és mellékutcáinak történetét feldolgozó tanulmányai több évtizedes munka eredményeként 1957–1958-ban láttak napvilágot.)
22. Szendrei János
Az akkor még önálló, de 1880-ban Miskolccal közigazgatásilag egyesülő településen, Mindszenten született. Családi neve eredetileg Wágner volt, amelyet 1882-ben változtatott meg. Apja ügyvédként volt ismert, amely meghatározta gyereke tanulmányait is. Szendrei János iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. Itt jogot és bölcsészetet hallgatott. Első munkahelye - érdeklődésének megfelelően - a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtára volt, ahonnan egy éven belül a Honvédelmi Minisztériumba került. Első hírlapi, s történeti tárgyú írása 1878-ban a miskolci árvízről jelent meg, majd egy év múlva Borsod megye régészeti lelőhelyeit mutatta be az Archeológiai Értesítőben.
23. Szentpáli István
Halmi az egykori mezőváros az Éger mocsár és a Túr között húzódó lapályos síkon az Avas hegység lábánál települt, ahol id. Szentpály István (1839–1926) volt Ugocsa vármegye alispánja. A hét gyermek közül a legidősebb István alapfokú tanulmányait helyben, gimnáziumi éveit Szatmáron és Iglón töltötte. Ezt – a kor szokásainak megfelelően – a „világlátás” követte, nevezetesen jogi tanulmányok Bécsben és Budapesten. 1887-ben avatták doktorrá Budapesten.
24. Terplán Zénó
Terplán Zénó 1921-ben Hegyeshalomban született. Iskolai tanulmányait itt és Kőszegen kezdte, a gimnáziumi éveket Kőszegen és Győrben folytatta, majd a bencéseknél tett érettségi vizsgát 1939-ben.1943-ban Budapesten szerzett gépészmérnöki oklevelet, s ezt követően a Szállítóberendezések- és Hidrogépek Tanszéken oktatott. 1949-ben került Miskolcra, amikor törvény mondta ki a műszaki egyetem megalapítását Bánya- és Kohómérnöki Karral, valamint Gépészmérnöki Karral.
|