Az első modern olajkútat Egyesült Államokban egy leszázalékolt vonatkísérő, nevezett Edwin L. Drake és William A. Smith kovácsmester fúrta Titusville - Pennsylvániában 1859.szeptember 21-én James Townsend bankár megbízásából. A kút naponta 20-25 hordó kőolajat adott. Ez akkor hordónkénti húszdolláros áron 400-500 dollárt jelentett naponta. A hír gyorsan terjedt, az egy évvel korábban még értéktelen földdarabkák fantasztikus összegekért keltek el. A területet Oil Citynek (Olajváros) nevezték el, melyet pár hónap alatt mintegy 350 ezer „oilsmeller" (olajkereső ember) özönlött el. Gyors ütemben épültek a házak, üzletek és italszalonok, a város tele volt szélhámosokkal és zsebtolvajokkal. A környéken az a hír járta, hogy csak egy lyukat kell fúrni a földbe, odaállítani egy hordót és bárki, vég nélkül merítheti az olaját. Más nem lévén kéznél, eleinte whiskys hordókba töltötték az olajat, akkor vált a kőolaj mennyiség máig is általános egységévé a 42 gallonos hordó, ami kereken 159 liter.
Ebben az időben élt és tevékenykedet John D. Rockefeller clevelandi vegyeskereskedő. ,,Az ember annyit keressen, amennyit csak bír!”
Rockefeller 1860-ban Titusville-be utazik, hiszen meglátta a hatalmas üzletet az olajiparban.
A kínálat növekedésével rohamosan csökkenni kezdett az olaj ára, 1861 végére elérte a katasztrofális, hordónkénti 10 centes árat. Így a piacvezető Seneca Oil Company is csődbe jut.
Rockefeller nem retten el az iszonyúan alacsony olajártól, még mindig hatalmas üzletet lát benne, így megvásárolja üzlettársával Mr. Clark-kal az Ohio-i olajfinomított.
Szorgalmazza a vasútépítést.1863 novemberében felavatják a Clevelandi vasutat, amitől az olaj csak 160 km van.
Belátja, hogy az olajüzlethez rengeteg pénz, hatalmas tőke kell, így köt egy gyors, érdekházasságot” Laura Spellmannal. Majd most, hogy egy kis mozgatható tőkéhez jut, 1865-ben kiszorítja üzlettársát, és ekkor még csak 26 éves. 1865-ben az amerikai polgárháború végére újra egyensúlyba került a kereslet a kínálattal, amikor is egy hordó olaj ára 13,75 dollárban stabilizálódott. Új üzlettársa lesz Henry Flanger (gabonakereskedő) személyében. 1870-re már az övék a legnagyobb kőolajfinomító az Egyesült Államokban: Standard Oil of New- Jersey, amely rövidítve S+O, és ebből alakul ki a mai Esso.1872-ben Rockefeller egy olyan megállapodást köt a vasúti társasággal, hogy a vasúti társaság 3-szorosára emeli a tarifát, de Rockeffel cége 40 % kedvezményt kap.1877.július18-án általános sztrájk a Pennsylvánia Vasút összes vonalán. A Pittsburgi pályaudvaron csata alakul ki.1883-ig az Egyesült Államok elégítette ki a világ kőolajigényének több mint 80 százalékát kitűnő kenő- és lámpaolajjal. Rockefeller az olajhatásra olyan befolyásos lesz, hogy miniszterelnököt választ, William McKinley személyében 1897-ben.
McKinley-t 1901.szeptember 6-án meggyilkolják. Rockefeller 1937.május 23-án, 92 éves korában meghal.
Marcus Samuel londoni zsidó kiskereskedő tengeri kagylókkal kereskedik.
1887-ben tankerépítésre adja a fejét 1892.agusztus 24-én az első tanker átkel a Szuezi csatornán.
Ebből fog majd kialakulni a Shell olajcég, amely 1907-től a Royal Dutch Shell nevet viseli. A különböző társaságoknak köszönhetően olajháború alakul ki Kínában és Amerikában.
Amerika kitalálta a ,,Mei Fu” kifejezést, mely annyit tesz: ,, szerencse boldogság”. Lényege, hogy olajlámpást adott mindenkinek Kínában fillérenként, majd már a végén ingyen is. Hatalmas üzlet volt, hiszen olajat már kemény pénzekért adta a lámpába.
1911-ben Shell tankhajó már New York-ig és San Francisco -ig megy.
Tehát Anglia igyekszik betörni az Egyesült Államokba.
Karl Benz megalkotja az azóta is használatos robbanó motort, melyet Ford 1909-ben piacra dobott T-modeljében is szerelnek. Így elkezdődik az olaj üzemanyagként való alkalmazássa.1912-re már egymillió autó van az USA-ban.
Megépül a Bagdad – Berlin vasútvonal, ami ismét egy ismerős névhez fűződik: George Siemens.
1860-ban Mezopotámiában Irak területén olajmezőt találnak.
William Arcy tanult geológus és bányamérnök hét évikutatás után 1908. május 12-én megtalálta Perzsiában a olajat. Ezt a mezőt a Burmah Oil Company 900000 fontért megvásárolja.
Arcy tulajdonában volt egy olyan koncessziós papír (melyet nem mellesleg az állam is meg akart szerezni) mely különféle előjogokra jogosította fel tulajdonát az olajiparban. Így történt, hogy egyszer hazafelé találkozott egy hittérítővel, akinek odaadja azt a papírt. Ez a hittérítő álruhában volt, valójában ő Sidney Reilly, a Winston Churchill vezetésével működő tengerészeti minisztérium titkos ügynöke. Így 1909.április 4-én megalakul az Angol Persian Oil Company, amely 1935-ben Anglo-Iranian Oil Company, amely 1935-ben British Petroleum Company-ra változik. Ez a mai BP.
Hazai olajbányászat
A természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat kocsikenőcsként, gyógyszerként, harci anyagként, világítási célra használták egészen a XIX. századig. A változást előbb a petróleumlámpa megjelenése (Magyarországon az első petróleumlámpák 1860-ban jelentek meg, de 1864-ben már Pest utcáin felváltották az olajlámpásokat.) és tömeges elterjedése, majd a robbanómotorok megalkotása hozta. A történelmi Magyarország területén a szénhidrogéneket először a felszíni természetes előfordulások környékén bányászták. A XIX. században és századunk elején Erdélyben valamint a Muraközben volt említésre méltó termelés.
Magyarország petróleumfogyasztása 1875 - 1890 közt 2,7-szeresére nőtt. Rohamosan fejlődő kőolajfinomító iparunk (1898-ban 13 finomító működött) ekkor még nem hazai termelésű kőolajat dolgozott fel. A szervezett állami geológiai kutatás 1893-ban Böckh János, a Földtani Intézet igazgatója vezetésével kezdődött el a kőolaj természetes előfordulásai környékén. 1880 - 1893 közt a Kárpát övezetben 125 aknát, Horvátországban és a Muraközben 12 aknát mélyítettek, ezek közül 20 volt 100 m-nél mélyebb, egy elérte a 600 métert. 1894-1913 között 81 fúrás mélyült (42 a Kárpátok öve mentén, 39 a Muraközben) 1905-ig Magyarország összes kőolajtermelése 55.000 tonna.
Az első komoly eredményt azonban mégsem a kőolajra való kutatások hozták. Az 1908-ban kálisó felkutatására mélyített fúrás az erdélyi Kissármás mellett jelentős földgázmezőt tárt fel. Az 1911:VI. tc. az ásványolajfélék és földgáz kutatását és bányászatát állami monopóliumnak nyilvánította, amely jogot azonban tőkeerős hazai vagy külföldi vállalkozókra átruházhatott. Az állam első ízben 1912-ben gyakorolta az 1911:VI. tc.-ben biztosított jogát, hogy a szénhidrogének utáni kutatás és bányászat jogát átruházhatja. Ennek alapján kapott koncessziót az izavölgyi kutatásokra a Magyar Kárpáti Petróleum Rt. Az állami kutatások eredményeként 1913-ban Egbell környékén kőolajmezőt tártak fel. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés által megállapított országhatárokon belül nem voltak ismeretesek olyan területek, melyek érdemleges szénhidrogén-termeléssel biztattak volna. A szénhidrogénbányászat állami monopóliumát kimondó 1911. évi VI. törvénycikk alapján előbb az Anglo - Persian Oil Company kapott kutatásra koncessziót, de kutatásai eredménytelenek maradtak.
1933-ban a Dunántúl teljes területére kapott kutatási és bányászati jogot az European Gas and Electric Company (EUROGASCO). Az első, ipari méretű termelésre alkalmas szénhidrogénmezőt 1937-ben fedezte fel Budafapuszta határában. E mező termelési eredményei alapján 1938-ban megalapította Magyarország első szénhidrogén-bányászati nagyvállalatát, a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságot (MAORT), amely a következő esztendőkben újabb szénhidrogénmezőket fedezett fel Lovászi, Lendvaújfalu és Pusztaszentlászló környékén. A vállalat termelése először 1940-ben fedezte az ország teljes belső szükségletét, s 1943-ban elérte a 837.711 tonnát. A MAORT 1949. évi államosításáig az ország egyetlen jelentős szénhidrogén-termelője volt. A háborút követő években csökkenő termelést használták fel ürügyként a MAORT államosításához, és annak a koncepciós pernek a megszervezéséhez, amely a MAORT-per néven vált ismertté és amely mélyen megrázta az egész iparágat. Az 1940-es években újabb koncessziók nyomán az Alföldön és Kárpátalján is elkezdődött - német és olasz tőke részvételével - a kutatás. 1940-ben a Magyar-Német Ásványolajművek Kft. (MANÁT) az alföldi területre, 1942-ben a Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt. (MOLÁRT) Észak-Magyarországon 20.000 km2 területre, az Olasz-Német Ásványolajipari Rt. (ONÁRT) a délvidéken kapott koncessziót. 1945 után a német érdekeltségű MANÁT a Szovjetunió tulajdonába került. Koncessziós területén a magyar kincstár kutatási területének hozzácsatolásával, szovjet - magyar vegyesvállalatként a MASZOVOL kezdte meg működését. 1950-ben létrehozták a Magyar - Szovjet Olaj Rt.-t (MASZOLAJ), mely 1954-ig egy szervezetben egyesítette az egész magyar szénhidrogénipart. Az 1950-es évek legnagyobb eredménye a nagylengyeli kőolajmező felfedezése volt. A kőolajbányászat erőfeszítéseit az 1960-1970-es években koronázta ismét komoly siker (Algyő, Zsana), a szénhidrogén-termelés döntő részét azóta ezek a területek adják.
Az immár hazai termelésű kőolajat a háborút követően zömében három jelentősebb kőolajfinomító (az amerikai Vacuum Oil Co. almásfüzitői, a Shell csepeli és az állami tulajdonú péti) dolgozta fel. A magyar kőolajfeldolgozó ipar képét előbb a háború pusztításai, majd az államosítások változtatták meg jelentősen. A Vacuum almásfüzitői finomítójából és a háború után beindított szőnyi MOLAJ gyártelepből a létesült a Komáromi Kőolajipari Vállalat, a Shell csepeli finomítójának nagyszabású bővítésével a Dunai Kőolajipari Vállalat (ma hazánk legnagyobb kőolajfeldolgozó vállalata), a nyírbogdányi finomítóból és a Tiszaújvárosban épített kőolajfinomítóból a Tiszai Kőolajipari Vállalat. Az 1951-ben felfedezett nagylengyeli kőolajmező bitumendús olajának feldolgozására létesült 1952-ben a Zalai Kőolajipari Vállalat. A MASZOLAJ megszűnése után szervezetéből önálló magyar vállalatok alakultak. A magyar kőolajipar 1957-ben ismét egységes szervezetbe tömörült: 1957. január 1-ével létrehozták a Kőolajipari Trösztöt, melyhez később (1960. évben) a gázipar is csatlakozott. Neve ettől kezdődően Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT). Az OKGT létrejötte utáni időszakban a dunántúli területen tovább folytatódtak a Nagylengyel környéki kutatások, melyek újabb olajtároló tömbök felfedezését eredményezték. Vizsgálatok és kísérletek kezdődtek a mezők elvizesedésének korlátozására. A kimerülő dél-zalai olajmezők másodlagos művelésével újabb olajmennyiségek kitermelésére nyílt lehetőség. Az újabb területeken folytatott kutatások a korábbiaknál ugyan szerényebb, de mégis említésre méltó eredményeket hoztak: Ortaháza (kőolaj és földgáz), Pusztaapáti (kőolaj), Sávoly (kőolaj), Barcs (gázkondenzátum). Az 1990-es években OKGT átszervezésével és a privatizációval újabb jelentős változások történtek a hazai szénhidrogéniparban: 1991-ben létrejött a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, amely rövidesen Európa egyik vezető, integrált olaj-és gázipari részvénytársasága lett.