| Volt egyszer egy. Nógrádi Szénbányák
DR. DÓSA ZOLTÁN okl. bányamérnök .
JÓZSA SÁNDOR okl. bányamérnök .
MARTÉNYI ÁRPÁD okl. bányamérnök
A hazai szénbánya vállalatok felszámolásának sorát 1990. február 2-án a Nógrádi Szénbányák nyitotta meg, ahol a Fõvárosi Bíróság, az akkor még egyetlen felszámoló bíróság, felszámolóul a Pénzintézeti Központot jelölte ki. Azóta több mint 15 év telt el, az eljárást csak most tudták lezárni; a bíróság a vállalatot 2005. október 6-i hatállyal megszüntette és törölte a cégjegyzékbõl. Ebbõl az alkalomból tekintjük át . a cikksorozat
keretében . a nógrádi szénmedence és a Nógrádi Szénbányák, mint vállalat történetét.
A vállalat története
Geológiai leírás
A nógrádi-medence nem természetes határai északon az Ipoly és az országhatár, délen a Mátra, keleten a Tar-
na, illetõleg a pétervásári oligocén rétegek és nyugaton a Cserhát. A medence rétegeinek felépítésében a harmadkor, a középsõ és felsõ oligocén (rupéli, katti) és az alsó és középsõ miocén (aquitáni, burdigáli, helvéci és tortoni) emeletei vettek részt. A centrális résztõl távolabb a pliocén képzõdmények is megtalálhatók a Mátra és a Cserhát terresztrikus, idõsebb pliocénkorú kavicstakarói alakjában.
A középsõ oligocén rétegeket a kiscelli agyaggal párhuzamba hozható agyagos képzõdmények képviselik, melyeket Etes és Kishartyán között a kishartyáni bércet alkotó nagy vetõ hozott ki a külszínre. A magasabb szintekben ezek fokozatosan homokosabbakká válnak, míg végül a nagy kiterjedésû, néhol 600-700 m vastagságot is elérõ glaukonitos homokkõbe mennek át, amelyet már a felsõ oligocén katti emeletébe sorolunk.
Afeküagyag felett 3 széntelep fejlõdött ki.Afelsõ az I. telep, a középsõ a II. telep és az alsó a III. telep vagy fõtelep. A fõtelepet a régi salgói, zagyvai és salgótarjáni, továbbá a baglyasi, keszi, etesi és pálfalvai bányákban, míg az I. és II. telepet a déli- és kelet-nógrádi medencében fejtették.
A fõtelep a salgó-rónai részeken a 4-6mvastagságot is elérte, míg Inászón 2-2,5; Salgótarjánban 1,20-1,80 m, Pálfalván 0,40-1,00 m vastagságban fejtették. Inászón és Salgótarjánban voltak a legkedvezõbb körülmények, itt indult meg a bányászat és érte el fénykorát. A mûvelt III. széntelep fûtõértéke 18-22 000 kJ/kg között váltakozott. Baglyasalján és Etesen már vékonyabb a telep, de fûtõértéke a 22 000 kJ/kg-ot is meghaladta. Pálfalvától délre, Kotyházán, Márkházán, Kis-
terenyén erõsen romlik a szén minõsége és változik avastagsága is, végül Nagybátony környékén már csak az I. és II. telep fejlõdött ki, és a III. telep teljesen hiányzik.
Az I. és II. telep fûtõértéke jóval a III. telep fûtõértéke alatt maradt, általában 12-14 000 kJ/kg, de a legjobbnak tartott Kányás-bányában sem haladta meg a 16 000 kJ/kg-ot. A telep vastagsága északról dél felé haladóan növekszik. Az I. telep Szorospatak- és Kányás-bányákban eléri a 2,2 m-t .
A medencében két fõ vetõdési rendszer uralkodik: az ÉNY-DK irányú és az ezekre többé-kevésbé merõleges, tehát ÉK-DNy irányú vetõk. Az elõbbiek a fõvetõk, mert ezek okoztak nagyobb szintkülönbségeket, elvetési
magasságokat, míg az utóbbiak, mivel méreteikben ki-
sebbek, a mellékvetõk. Egy-egy rendszer vetõi közel
párhuzamosak, és a szénmedencét hosszúkás pillérekre, sasbércekre és árkokra osztják. Ezek a kelet-nógrádi
medencerészen a következõk:
1. A medves-szilváskõi sasbérc, amely a Gusztáv-tárói és salgói mûveléseket foglalja magába. A bányászattal 5 kisebb vetõt tártak fel, amelyek közül a legnagyobb alig 15 m, ez tehát medencénk legnyugodtabb települési része. A széntelepek csaknem szintesen fekszenek, a vágatok zsinóregyenesen futnak. A bérc 5,5 km hosszú és 2,5 km széles. Egy É-D irányú õspatak, ill. õsvölgy két részre osztja, amely Gusztáv-tárón a fõtelep felsõ padját is kimosta és elhordta, az így keletkezett völgy késõbb a bazaltkitörésekkel vastagabban töltõdött fel.
2. Az inászói tektonikai árok, amelyhez az inászói és székvölgyi, valamint a csibaji és János-aknai bányászat egy része tartozik. Keleti határvetõje 200-250 m,a nyugati 160 m-es szintkülönbséget hozott létre. E két fõvetõn belül több kisebb párhuzamos vetõ van,amelyek az árkot négy hosszúkás részre osztják.
Inászót és Székvölgyet (Lajos-tárót) egy nagy, 80-100 m-es mellékvetõ választja el egymástól, amely egyúttal a kazári Béla-tárónak és a vizslási
lejtõsaknának képezte a nyugati határvetõjét, és amely a márkházai lejtõsaknáig követhetõ.
3. A somlyói sasbérc. Inászó és Somlyó között a már említett 160 m-es határvetõ van, míg a nyugati oldalon, Forgách-akna felé egy 100 m-es fõvetõ
mutatható ki. Ebben a bércben a Teréz-tárón a mûvelés több KNY-i kis vetõt tárt fel, amelyek közül az egyik az egész mezõt kettéosztotta.
Somlyótól délre a mellékvetõk uralkodnak és zökkentik le lépcsõzetesen a területet Kazár felé.Ezek közül a legnagyobb a kazári bányatelep és Vizslás község alatt húzódó 200 m-es vetõ, amely valószínûleg nem egyetlen vetõ, hanem egész vetõnyaláb, és ez hozta létre ami viszonyaink között már
tekintélyesnek mondható szintkülönbséget.
A somlyói sasbérc Salgótarján felé improduktív,mert itt a bazalttakaró már nem akadályozta az erózió munkáját. Csak egy kis folt tartozik még ide
Salgótarján fölött, a régi József-tárói rész, amely 100 m-rel magasabban feküdt, mint a vele szomszédos József-aknai mezõ.
4. A salgótarjáni tektonikai árok, amelynek nyugati határvetõje 50-100 m. Ide tartoznak a Károly-aknai,József-aknai, Forgách-aknai stb. régi salgótarjáni
bányák, valamint a kazári Béla-tárók, a Vizslási- és Gergely-lejtaknák, a mizserfai József-aknai rész.
5. A baglyas-alsópálfalvai sasbérc, amely a Karancsalja melletti régi Beda-bányától a nemti Ilona-bányáig húzódik s 17 km hosszú. Ebben folytak a régi
baglyasi mûvelések, ide tartoztak az alsópálfalvai kis bányák, a Vizslás felé esõ andrásfalvi bányamezõ,amelynek szenét egy hosszú meddõ keresztvágaton
át szállították villamos mozdonyokkal a pálfalvai Frigyes-aknára, ide sorolandó még a kisterenyei tekevölgyi és fõtárói bányarész, valamint Nemtiben
az Ilona-bánya.
Széntelepeink vastagsága és struktúrája is bizonyos
mértékben az õsi tektonikai okokra, a régebben meglé-
võ, de az idõk folyamán beforrt és ismét kiújult vetõk
preformáló hatására vezethetõ vissza.
A kelet-nógrádi medencerészen a szénképzõdést
megelõzõen mûködött vulkánok hatásaira vastag riolit-
tufa réteg rakódott le. Ez különösen a déli bányákra jel-
lemzõ, ahol az andezit az uralkodó erupciós kõzet.
Északon a bazalterupciók a szénképzõdés után ke-
letkeztek, és a széntelepes összlet fedõjében találhatók.
Szép hegykúpokat alkotnak a Medves peremén egykor
mûködött vulkánok emlékei: a Salgó, a Somoskõ, a Szil-
váskõ, a bárnai Nagykõ és délebbre a Pécskõ és a Som-
lyó. (1. ábra)
A bányászkodás története
A nógrádi-medence északi részén már a XVIII. szá-
zad közepén megtalálták a szenet: a brennbergi szénle-
lõhelyek felfedezésével csaknem azonos idõben a
Salgóbányától keletre fekvõ Vecseklõn találtak öngyul-
ladás miatt füstölgõ ún. .büdös köveket..
Igazából 1848-ban kezdõdött a szén termelése. Kez-
detben saját célra . kézmûvesek, kovácsok . használták,
alkalmazása nehezen terjedt. A fejlõdõ ipar energiaigé-
nyének kielégítésére azonban . angol, német mintákat
tekintetbe véve . elkerülhetetlen volt a magyarországi
elõfordulások felkutatása. Mária Terézia királynõ 1766-
ban, majd 1768-ban kiadott dekrétumaiban jelentõs ju-
talom illette meg azokat, akik a kincstár számára kiter-
melhetõ szénlelõhelyeket fedeztek fel. 1768-ban Nóg-
rádból négy lelõhelyet jelentettek be: a mai Pest megyei
Kosd és Verõce, valamint a Somoskõ és Tarján tér-
ségében.
A XIX. század elsõ felében még csak kistõkéjû vál-
lalkozások kezdtek .szénásáshoz. szakemberek és hoz-
záértés nélkül.Aszénkibúvások mentén max. 80-100 m-
es tárókkal, kizárólag kézi erõvel bányásztak rossz mi-
nõségû, oxidálódott szenet. A szállítást lovaskocsikkal
végezték. A nagyipar, a vasút, a folyami hajózás egyre
nagyobb mértékû igényének kielégítésére a szállításnak
ez a módja azonban már nem felelt meg. 1861-ben meg-
alakították a Szent István Kõszénbánya Társulatot,
amely megkezdte a Pest-Salgótarján vasútvonal építé-
sét. A tõke azonban elfogyott, a vasút nem készült el, a
társulat pedig 1866-ban csõdbe ment. Állami segítség-
gel 1867-ben mégis elkészült a Budapest-Salgótarján
vasútvonal. Ezt követõen a széntermelés gyorsan növe-
kedett. 1868-ban a Szent István Kõszénbánya Társulat
jogutódjaként létrehozták a Salgótarjáni Kõszénbánya
Rt.-t (SKB Rt.). 1869-ben megalakult a Magyar Általá-
nos Kõszénbánya Társulat a nemti térségi bányák mû-
ködtetésére, a Kisterenyei Kõszénbánya Rt. a kistere-
nyei bányákéra, a Borbála Társulat pedig Nagykürtö-
sön. Salgóbányán bányákat szerzett a SalgótarjániVasfi-
nomító Társulat, amely a Salgótarján-Rimamurányi
Vasmû Rt. elõdje. Az 1880-as évekre a Salgótarján kör-
nyéki szénbányászat három nagyvállalat kezében össz-
pontosult: a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt., az Egyesí-
tett Kõszénbánya és Iparvállalat Rt., valamint a Salgó-
tarján-Rimamurányi Vasmû Rt. kezében.
Az 1890-es évekre az SKB Rt. az ország legjelentõ-
sebb szénbánya vállalkozása lett, miután a megyehatá-
ron túlra terjeszkedett: megvette az urikány-zsilvölgyi
bányákat, sõt az Esztergom-Szászvári Kõszénbánya Rt.-
ben is részesedést szerzett.
Az 1925. évben az Északmagyarországi Egyesített
Kõszénbánya Rt. beolvadt az SKB Rt.-be. A zsilvölgyi
érdekeltségeket eladták, helyette megvették a Nyitrabá-
nyai (Handlova) Szénbányákat és a Salgótarjáni Palack-
gyárat. 1938-ban 50%-ban résztulajdont szereznek a
Mátravidéki Szénbányákban.
Az 1940-es években a termelés súlypontja áthelye-
zõdött a déli elõfordulási helyekre (Újlak, Kazár, Kiste-
renye, Nagybátony térsége), ahol a nagy fûtõértékû III-
as telep már nem mûrevaló vastagságú. A II. világhábo-
rút követõen, 1946. január 1-jei hatállyal államosították
a bányákat, létrejött a Magyar Állami Szénbányák Rt.,
azon belül a Nógrád-Hevesi Bányakerületi Igazgatóság.
1948-ban megalakították a Nemzeti Vállalatot, majd
1952-ben a Nógrádi Szénbányászati Trösztöt, amely
Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám 17
megkezdte a termelés koncentrációját. Az energiaigény
növekedése és az erõltetett ipari fejlesztés azonban még
hosszú idõre életben tartotta a sok kis bányából álló ter-
melési szerkezetet.
Az 1960-as évek elején még 36 kisebb-nagyobb bá-
nya termelt.
A 60-as évek végére a termelés már a nagyobb bá-
nyákra korlátozódott: Kányás-, Ménkes-, Szorospatak-
és Tiribes-bányákra. A széntermelési elvárásnak a
mélymûvelésû bányák egyre nehezebben tudtak eleget
tenni, ezért a már lemûvelt régi bányák kibúvási pere-
mein, visszahagyott pillérjeiben külfejtéses mûveléssel
pótolták a termeléskieséseket.
Az utolsó nagy próbálkozása az idõközben Nógrádi
Szénbányákká alakult vállalatnak a Kányás-bánya . a
80-as évek elején divatossá vált . nagyüzemmé történõ
fejlesztése volt. Ehhez szénmosót, lejtõsaknát építettek,
a vágathajtás és a fejtésgépesítés területén a sajátságos
üzemi célokra fejlesztett gépeket vásároltak. A 700
kt/év termelési célkitûzést a viszonylag vékony telepek-
ben (1,6-1,8 m), igen nehéz körülmények között (a bá-
nyát minden fõ-bányaveszély osztályba besorolták) az
üzem nem tudta teljesíteni, a hatalmas pénzügyi terhek
miatt egyre inkább veszteségessé vált, 1989-ben bezárá-
sa már elkerülhetetlen volt.
A vállalat továbbélése érdekében növelték a külfej-
tések termelését és egy-egy újszerû kitermelési móddal
próbálkoztak, pl. az ún. kéregbányászattal. Ez szénki-
búvásokból indított fejtéselõkészítéseket, pajzsbiztosí-
tású fejtéseket jelentett. Kezdetben ezek eredménnyel
termeltek, késõbb azonban a bányatérségek bõvítése
miatt a költségek növekedtek (szállítás, víztelenítés,
szellõztetés stb.), veszteségessé váltak, ezek is bezártak.
A vállalat eladósodott, a megindított szanálási eljárás
nem vezetett eredményre. Így 1990-ben a szanáló szer-
vezet kért felszámolást a vállalat ellen. A felszámolás
alatt még folyt némi termelõ tevékenység.
Az 1993-as évben a Nógrádi Szénbányák minden-
féle termelési tevékenységét megszüntette.
Termelési és létszámadatok
A szénmedence közel másfél évszázados mûködésé-
nek adatait a mellékelt táblázat mutatja.
1890-ben már 1,0 Mt felett termeltek a bányák és
4000 fõt foglalkoztattak. Ez a termelés akkor az ország
(Trianon elõtt vagyunk!) széntermelésének 1/3-át tette ki.
A II. világháború alatt a termelés jelentõsen emel-
kedett a fokozott szénigény miatt. A front átvonulása
nagy károkat okozott, így a termelés 1945-re jelentõsen
visszaesett. A helyreállítás egyben mûszaki korszerûsí-
téssel is járt, a termelés gyorsan emelkedett.
A termelési csúcsot a vállalat 1964-ben érte el 3.844
kt széntermeléssel.
Az 1990-ben bekövetkezõ felszámoláskor még
csaknem 3 ezer fõ félmillió tonna szenet termelt.
A csaknem másfél évszázad alatt összesen 165 millió
tonna szenet termeltek a nógrádi medencében.
Események, érdekességek
A szénmedence kutatásával a kor legnevesebb
geológusai foglalkoztak: Hantken Miksa, Schréter
Zoltán, Böck Hugó, Noszky Jenõ és Vitális István.
A szénmedencében sok kiváló bányamérnök is dol-
gozott. Közülük is kiemelkedik Róth Flóris, aki külön-
bözõ mérnöki beosztások után 1918 és 1938 között a
részvénytársaság bányaigazgatója volt. A szénmedence
mûszaki és szervezeti fejlesztése terén szerzett érde-
meiért az 1938-as nyugdíjba vonulásakor személyesen
Horthy Miklós kormányzó tüntette ki a Magyar Érdem-
rend Középkeresztjével. Nyilván ebben része volt id.
Chorin Ferencnek, a kormányzó baráti köréhez tartozó
nagyvállalkozónak, aki ebben az idõszakban volt a
Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. legnagyobb részvényese
ill. az rt. elnöke. Róth Flóris nevéhez fûzõdik többek
között a vízválasztói erõmû korszerûsítése, a kisterenyei
és a kazári bányászat megindítása, továbbá öt osztályo-
zó és a hozzájuk tartozó szállítórendszerek létesítése.
1945 után többször meghurcolták, majd kitelepítették.
Érdemtelen körülmények között 90 évesen a Békés
megyei Mezõberényben hunyt el.
A vízválasztói központi villamos erõmû 1891-ben
létesült. Az erõmû egy Pálfalváról áthozott gõzgéppel és
egy 2000 LE-s Láng-Ganz gyártmányú gõzturbinával
kezdte mûködését, és 10 000 V feszültségû áramot ter-
melt. A kazántelep ekkor két kézitüzelésû Stirling-ka-
zánból állt, amelyekhez 1912-ben egy-egy újabb kazánt
kapcsoltak.Avillamosközpont telephelye körül egy ide-
ig vita folyt, mert a tüzelõanyagot szolgáltató, közeli iná-
szói bányák kimerülõben voltak. Mivel azonban az erõ-
mû az ugyancsak közeli rónai gyenge minõségû szenet
jól fel tudta használni, végül is elfogadták a vízválasztói
elhelyezést.
Az erõmû több lépcsõben tovább bõvült: 1915-ben
újabb 5000 LE-s, 1923-ban megint 5000 LE-s, 1927-
1928-ban pedig 10 000 LE-s turbina létesült mechanikus
tüzelésû, láncrostélyos kazánokkal felszerelve.
Az üzemi távvezetékeket fokozatosan építették ki,
így az üzemek a helyi áramtermelésrõl folyamatosan át-
álltak a központi áramellátásra. 1925-ben az országosan
kezdõdõ gazdasági válság a bányavállalatot arra késztet-
te, hogy a gyengébb minõségû szenei felhasználásával
termelt vízválasztói villamos áramot . a távvezeték-há-
lózat kiterjesztésével . ne csak saját üzemeiben, hanem
külsõ fogyasztók részére is értékesítse. A vízválasztói
erõmûben eltüzelt gyenge minõségû szenekkel elõállí-
tott villamos áram termelése gazdaságosnak bizonyult.
A bányaigazgatóságon belül áramértékesítõ osztály ala-
kult, amely megkezdte Salgótarján tágabb környékén a
10 kV-os hálózat kiépítését. A legtávolabbi pont, amed-
dig eljutottak, Pásztó község volt, amely Vízválasztótól
légvonalban 27 km távolságban fekszik. Közben az erõ-
mû áttért a 12 atmoszférás gõznyomásról és a 350 oC
túlhevítésrõl a 22 atmoszférás gõznyomásra és 380 oC
túlhevítésre, valamint a 42 periódusú váltóáramról az 50
periódusúra.
18 Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám
Évek Összes termelés Összes dolgozó
1867 39 833
1870 285 2 194
1875 381 1 999
1880 523 2 495
1885 790 3 249
1890 1 076 3 972
1895 1 410 5 166
1900 1 624 5 666
1905 1 388 6 305
1910 1 542 6 861
1915 1 545 5 611
1920 1 430 9 972
1925 1 198 7 013
1930 1 278 7 110
1935 1 192 7 124
1940 1 735 8 971
1945 750 8 274
1950 1 779 9 910
1955 3 156 13 554
1960 3 380 14 865
1965 3 502 13 965
1970 1 975 9 015
1975 985 6 497
1980 927 5 823
1985 1 010 5 478
1990 501 2 226
A nógrádi szénmedence széntermelése (kt)
és létszáma (fõ)
Az áramértékesítõ osztályból alakult ki 1929-ben a
Hungária Villamossági Rt., amely hálózatát a késõbbi
években fokozatosan már Szolnokig kiépítette, bekap-
csolva több alföldi várost és községet.
1930-ban és 1932-ben az erõmûvet újabb kazánok-
kal bõvítették. 1937.1938-ban két nagyteljesítményû,
porszéntüzelésû kazán befogadására új kazánházat épí-
tettek, valamint felszereltek egy 15 000 LE-s turbógene-
rátort is. A bányaüzemek helyi kis erõmûveit 1925-ig fo-
kozatosan megszüntették, az üzemeket bekapcsolták a
10 kV-os hálózatba.
1942-ben a vízválasztói erõmû 81,9 millió kWó ára-
mot termelt, amibõl 11,0 milliót a bányaüzemek, 67,6
milliót idegen fogyasztók használtak fel, az erõmû önfo-
gyasztása 3,3 millió kWó volt. Az erõmû szénszükségle-
tének kielégítésére a rónai és vecseklõi bányaüzemet,
valamint az erõmûvet kötélpályával kötötték össze, de
mód volt a szénellátásra Zagyvarakodón keresztül is.
Az I. világháború után a szénpiacon nehézségekbe
ütközött az aprószén és a porszén értékesítése, az SKB
Rt. brikettgyár létesítését határozta el. Kisterenyén
1930-ban kezdték a brikettgyár építését, amelyet 1931-
ben üzembe is helyeztek. A brikett kötõanyaga szurok
volt. A fûtõérték emelése érdekében a kisterenyei apró-
szénhez a vállalat nagymányoki üzemébõl származó ap-
rószenet kevertek. 1932-ben a szénminõség javítására a
brikettgyárban kettõs Finkey-féle légszért, majd 1933-
ban újabb kettõs légszért és vibrátort helyeztek üzembe.
A brikettgyár a II. világháború alatt még dolgozott, de
az államosítás után már nem indították újra a termelést.
1931-ben a nagybátonyi osztályozó mellett a Nagy-
bátony-Újlaki Kõszénbánya és Iparmûvek Rt. is létesí-
tett brikettgyárat, de megfelelõ kereslet hiányában a
gyárat még a II. világháborút megelõzõ idõben felszá-
molták.
Avállalati fejlesztések során a nagyobb aknák mélyí-
tését a Heinrich-Frölich-Klüpfel aknamélyítõ szakcég vé-
gezte. Ilyen volt például az 1940-ben elkezdett tiribesi
akna, amely 316 m mélységû körszelvényû akna volt, 4
mátmérõvel és tégla falazattal. Mélyítése, kialakítása és
felszereltsége korában a legkorszerûbb volt. A háború
utáni legnagyobb fejlesztés a kányási ikeraknák mélyíté-
se volt. A két, egyenként 4,8 m belsõ átmérõjû, beton-
idomkõvel biztosított, 330 m mélységû akna mélyítését
is a Heinrich-Frölich-Klüpfel cég kezdte el 1947-ben, de
már Bányászati Aknamélyítõ Vállalatként fejezte be.
A József-akna volt az elsõ nagyobb mélységû akna,
mélyítését 1881-ben fejezték be, amikor 96 m mélység-
ben harántolta a szenet. Az aknával egy 5 km hosszú és
átlag 450 m széles szénpillért tártak fel. A bánya kelet
felõl öregmûveletekkel volt határos, s a bennük felgyü-
lemlett víz 1888. november 7-én elöntötte a bányát. Az
egyik siklóban 20 bányász bennrekedt, akiket napokig
fúrólyukon keresztül tápláltak, és akiket Gerber Frigyes
bányaigazgató élete kockáztatásával mentett ki. A Jó-
zsef-aknából 1895-ig 1,6 Mt szenet termeltek, amelyet
780 m hosszú alagúton át elõbb lovakkal, majd villamos
mozdonyvontatással szállítottak a József-rakodóra, ami
akkor a budapesti vasútvonal végállomása volt.
A szénmedence bányászati emlékeit az imént emlí-
tett, egykori József-akna lejtõsaknájának bejárati szint-
jén berendezett föld alatti múzeumban gyûjtötték össze.
A múzeum hároméves elõkészítõ munka után 1965.
május 1-jén nyílt meg. Jó megközelíthetõsége (a város
piactere mellett van) és a bányászat iránt még mindig
megnyilvánuló romantikus érdeklõdés viszonylag nagy
látogatottságot biztosított a múzeumnak. 2004-ben pá-
lyázaton szerzett pénzbõl három lépcsõben (külszíni
üzemtér, táró, szemléltetõ eszközök) felújították, és
2005 februárjában egy, a mai kornak megfelelõ, látvá-
nyos múzeumot nyitottak meg.
A80-as évek elején a vállalat megmentését a Kányá-
si Üzem fejlesztésével tervezték. Az akkor már mûvelt
mezõ és az aknapillérekbõl felszabaduló szénvagyon el-
érésére a nagybátonyi rakodóhoz csatlakozó lejtõsaknát
mélyítettek 1832 m hosszal és 240 ezrelék lejtéssel. Az
aknamélyítés 1982-ben indult, a gyorsítás érdekében
egyszerre két irányból: alulról az üzem hajtotta, felülrõl
pedig a Bányászati Aknamélyítõ Vállalat. A BAV itt al-
kalmazta elõször lejtõsakna esetében a sajtolásos mód-
szert, azaz azt, hogy a biztosító szerkezet . jelen esetben
egy 3,1 m átmérõjû vasbeton, ún. Rocla-csõ . beépítése
megelõzi a jövesztést. Ezt az elõre jelzett vízdús homok-
rétegek indokolták is. A sajtolás azonban nem váltotta
be a hozzá fûzött reményeket, egyrészt a vágóél .elú-
szott. az ellenállás nélküli közegben, másrészt a zárt
csõszerkezet nem biztosította a várt vízkizárást. Intenzív
víztelenítés és vegyszeres kõzetszilárdítás mellett is csak
60 m készült ezzel a módszerrel, majd zárt betonidom-
kõ falazattal és TH biztosítással folytatódott 3,5 m át-
mérõ mellett. Az akna 1989-re készült el, valójában
azonban már nem is használták, mert akkorra, fõleg a
beruházás terhei miatt, a vállalat eladósodott és csõdbe
jutott.
1866-ban létesült az ún. bányatárspénztár, amelynek
tagjai térítésmentes orvosi kezelésben, táppénzben és
szükség esetén kórházi ellátásban részesültek. Korát jó-
val megelõzve ez volt az elsõ társadalombiztosítás, ak-
kor még csak a bányászatban és önkéntes alapon. Az I.
világháború után a bányatárspénztár csak a betegbizto-
sítást intézte önállóan, a baleseti kártalanítás és nyug-
bérbiztosítás feladatát az országos szervezetek vették át.
Az SBK Rt. salgótarjáni kórházát a két világháború
között 20 ágyas járványkórházzal, majd 35 ágyas sebé-
szeti pavilonnal bõvítették. Baglyasalján is mûködött
egy 33 ágyas, Mizserfán pedig 17 ágyas kórházi részleg.
Ezeken kívül Salgótarjánban és a bányatelepeken orvo-
si rendelõk és állandó ápolószemélyzet állt a járóbete-
gek rendelkezésére.
1920-ban alakult a Salgótarjáni Bányász Torna Club
(SBTC). Az egyesületnek lövész, atlétika, labdarúgó és
úszó szakosztályai is voltak. A vállalat füves labdarúgó-
pályát és klubházat építtetett, edzõvel és anyagi támo-
gatással biztosította a klub zavartalan mûködését. Az ál-
lamosított nógrádi szénbányászat különösen sokat áldo-
zott az SBTC élsportolóira, a labdarúgócsapat több íz-
ben az ország nemzeti bajnokságának élvonalában ját-
szott, és válogatott játékosokat adott a nemzeti tizen-
Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám 19
egybe. 1976-1980 között bõvítették és korszerûsítették
az SBTC és a Nagybátonyi SC sportlétesítményeit, hogy
ezzel is kiszélesítsék a tömegsport lehetõségeit. A bá-
nyászat visszafejlesztésével a bányász sportegyesületek
kényszerûen átalakultak, második vonalba szorultak,
illetve megszûntek.
A nógrádi szénmedencében már 1895 decemberé-
ben megalakult az 1892-ben alapított Országos Magyar
Bányászati és Kohászati Egyesület Salgótarjáni Osztá-
lya Gerber Frigyes bányaigazgató elnökletével. Az osz-
tály nemcsak a terület bányász mûszaki értelmiségét,
hanem a helyi gyárakban dolgozó kohász szakembere-
ket is mozgósította a szakmai-társadalmi véleménycse-
rékre, továbbképzésekre és kollegiális összejövetelekre.
Az I. világháború után, 1920 áprilisában újjáalakult az
osztály Róth Flóris bányaigazgató elnökletével. Ebbõl
szervezõdött át 1952-ben az egyesület bányászati szak-
osztályának nógrádi csoportja néven az a helyi szerve-
zet, amely elnökének Sándor Pál bányaigazgatót válasz-
totta.Ahelyi szervezet továbbra is a nógrádi szénbányá-
szat mûszaki fejlesztését tartotta legfõbb feladatának.
(A salgótarjáni kohászok 1964. évi különválásukig az
egyesületen belül önálló helyi csoportba tömörültek.)
Egymást követték a szervezet rendezvényei, szakmai
elõadásai, tanulmányútjai, amelyek közül különösen
sikeres volt:
. A salgótarjáni bányászati kiállítás 1959-ben,
. a mûszaki fejlesztési ankét 1965-ben,
. a vékonytelepi bányamûveléssel foglalkozó kon-
ferencia 1967-ben,
. a bányavállalatok belsõ mechanizmusának fejlesz-
tési kérdéseit felölelõ ankét 1971-ben.
1994-ben a nógrádi szénbányászat megszûnésekor,
az OMBKE salgótarjáni bányász és kohász szervezetei
újra egy területi osztályba szervezõdtek.
A felszámolás lefolyása
Elõzmények
A Nógrádi Szénbányák (NSZ) már 1986-87. évben a
megváltozott gazdasági környezet (állami támogatások
megszûnése) és a kányási rekonstrukció elhúzódása mi-
att igen kedvezõtlen helyzetbe került. Az áthozott vesz-
teség 252 MFt, a tartozások év végi állománya közel 1,5
Mrd Ft, a követelésállomány pedig 100 MFt volt. A Bu-
dapest Bank Rt., mint a legnagyobb hitelezõk egyike,
1988. januárban felszámolási eljárást megelõzõ hitele-
zõi egyeztetést kezdeményezett az akkor érvényben le-
võ törvényerejû rendelet elõírásainak megfelelõen. Az
1988. március 16-án lefolytatott egyeztetés eredményte-
len volt, nem jött létre egyezség a vállalat és a hitelezõk
között, amely biztosíthatta volna a fizetõképesség hely-
reállítását.
A 26/1986. (VII. 16.) MT. számú rendelet alapján
azonban állami szanálás volt indítható olyan gazdálko-
dó szervezet fizetésképtelenségének helyreállítására,
amely megszûnése az adott körzetben súlyos foglalkoz-
tatási gondokat okozna. Az NSZ 1988. évben 671,6 kt
szenet termelt és átlagosan 4706 fõt foglalkoztatott,
tehát esetében az állami szanálás indokoltnak látszott.
Az állami szanálást a pénzügyminiszter 1988. április 19-
én el is rendelte. A szanáló szervezettel létrejött
szanálási megállapodás alapján az NSZ 800 MFt
ingyenes szanálási juttatást kapott. A megállapodás
kötelezettségeket tartalmazó részét azonban betartani
nem sikerült, a fizetõképesség helyreállítása nem
történt meg. A szanáló szervezet a szanálási meg-
állapodást felmondta, és 1989. szeptember 5-én a Fõ-
városi Bíróságon az NSZ felszámolását kezdeményezte.
A Fõvárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma az Igazság-
ügyi Könyvszakértõi Intézet 1989. december 29-én ké-
szült szakértõi véleményét is figyelembe véve
9.Fpk.246/1989/15. számú végzésében elrendelte az
NSZ felszámolását 1990. február 2-i kezdettel, és kije-
lölte felszámolóként a Pénzintézeti Központot. A tisz-
tánlátás érdekében meg kell jegyezni, hogy a vállalati
felszámolások ezen kezdeti idõszakában a Fõvárosi
Bíróság volt illetékes minden felszámolási eljárásban.
A felszámolási eljárás
Az eljárás kezdetekor a vállalat nettó könyvszerinti
eszközértéke 2,5 Mrd Ft volt, amivel szemben 3,1 Mrd
Ft határidõn belül benyújtott hitelezõi igény állt. A fel-
számolás megkezdésekor a felszámoló abból az alapve-
tõ ténybõl indult ki a felszámolás programjának elkészí-
tésekor, miszerint a Nógrádi Szénbányák FA (NSZFA)
vagyona fõként és szinte kizárólag a széntermelést szol-
gálja. Értéke abban az esetben csökken a legkevésbé, ha
a gazdaságos, önfinanszírozó széntermelés megvalósítá-
sára ill. fenntartására törekszik. A hitelezõi igények leg-
nagyobb fokú kielégítését és a társadalmi tisztajövede-
lem elemeinek megtartását is ez a módszer szolgálja.
A vagyonértékesítés szempontjait is figyelembe véve
ezért a következõ koncepció alakult ki:
. A meglévõ vállalati szerkezetbõl kiemelni azt a
széntermelõ szerkezetet, amely az önfinanszírozó
széntermelõ vállalkozás kialakítását lehetõvé teszi.
Ez, mint mûködõ, üzleti értékkel rendelkezõ gaz-
dasági társaság az energiatermelõ részére értéke-
síthetõ.
. A vállalati szervezetben mûködõ más profilú, élet-
képesnek látszó tevékenységeket gazdasági társa-
ságokba szervezni és üzletrészként értékesíteni.
. Minden más vagyontárgyat egyedileg értékesíteni.
A hitelezõi körben a társaságok üzletrészeinek név-
értéke alapján az igény 100%-os kielégítésére nyílt vol-
na lehetõség azzal, hogy a 100 eFt alatti igényû kishi-
telezõk követelését kifizetik.
Az elképzelés azonban csak a felszámolásokra vo-
natkozó törvényerejû rendelet szabta keretek közötti ál-
lami beavatkozással látszott kivitelezhetõnek. Az ener-
getikai koncepció hiánya, a bányabezárás és rekultivá-
ció finanszírozásának rendezetlensége, a bányakár költ-
ségek fedezetének hiánya a korrekt lebonyolítást zavar-
ta. Természetes következménye volt ez az akkor még
rendezetlen felszámolási gyakorlatnak. Annak, hogy az
NSZFA felszámolásának megindítására a szénbánya
vállalatok között elsõnek került sor. Jó példa volt erre
20 Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám
az NSZFA dokumentumainak és adatainak megõrzése
kapcsán kialakult vita. A Megyei Levéltár természetes-
nek tartotta, hogy minden dokumentum és adat megõr-
zésérõl egyedül gondoskodik. Külön kormányzati állás-
foglalást kellett kérni az ellenérdekelt felekkel kialakult
vita lezárása érdekében. Így kerültek a bányászati ada-
tok a Magyar Bányászati Hivatalhoz, a földtani adatok
pedig a Magyar Geológiai Szolgálathoz.
A Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ
(SZÉSZEK) 1990. szeptember 25-i megalapításával, a
közben hozott rendeletekkel a feszültség valamelyest
oldódott. A legnagyobb veszteséget produkáló bányák
bezárásával, a .kéregbányák. és külfejtések alkalmazá-
sával, a nem széntermelõ egységek gazdasági társasá-
gokká alakításával, a létszám csökkentésével az elfoga-
dott koncepció szerint folyt a felszámolás 1992 novem-
beréig, amikor a Tiszai Erõmû Rt. az orosz importból
származó javító szén bekeverése miatt megtagadta a
szerzõdésben rögzített szénmennyiség átvételét. A ki-
alakult bizonytalan helyzet miatt a termelést le kellett
állítani, és megkezdeni az NSZFA teljes felszámolását.
Az intézkedést igazolta a Versenyhivatalhoz, majd a
BAZ Megyei Bírósághoz benyújtott keresetünk elu-
tasítása.
Az NSZ teljes létszáma a felszámolás kezdetekor
2852 fõ volt. A termelés leállításáig ezt sikerült lecsök-
kenteni 1204 fõre a gazdasági társaságokba történõ át-
helyezéssel és a különféle nyugdíjazási kedvezmények-
kel. További segítséget jelentett a különleges körzetté
nyilvánítás, amely szerint a letöltött szolgálati idõ függ-
vényében a vállalati kollektív szerzõdésben biztosított
végkielégítésen kívül további állami végkielégítés kifize-
tésére kerülhetett sor legfeljebb 24 hónapos keresetnek
megfelelõ összegig. A teljes létszám elbocsátása 1993.
december 31-ig megtörtént. Az NSZ 113 fõ baleseti já-
radékosáról részben egyösszegû megváltással, részben
járadékbiztosítási szerzõdés megkötésével gondos-
kodott aszerint, hogy a járadékos melyik megoldást
választotta.
A vagyon értékesítése részben meghirdetett, nyilvá-
nos licitáló tárgyaláson, részben versenytárgyalás kere-
tében történt. Gyakorlatilag az értékesítés minden el-
képzelhetõ formájára sor került. Az általánosan hasz-
nálható vagyont (pl. földmunkagépek) készpénzért, jó
áron lehetett értékesíteni. A speciális rendeltetésûeket
csak nagy nehézségekkel, nyomott áron sikerült eladni.
Elõfordult, hogy még mûködõ, más vállalathoz tartozó
bányaüzem vásárolt önjáró berendezést. Üzemi épüle-
tet vett át a Megyei Levéltár az iratanyag megõrzési dí-
jának fejében. A mûködõ salgótarjáni Bányászati Mú-
zeumot pedig az önkormányzat vette át további fenntar-
tásra. A vagyon jelentõs részét 1995-ig sikerült értékesí-
teni, de az utolsó elõtti fellelt ingatlan értékesítésére
csak a 2005. évben került sor. Egy ingatlan az értékesí-
tési kísérletek sorozatos meghiúsulása miatt a felosztan-
dó vagyonba került.
A bányabezárás, tájrendezés, rekultiváció és bánya-
károk költségeit a felszámolás kezdetén a felszámolási
költségek között kellett elszámolni. A SZÉSZEK meg-
alakulását követõen a központi költségvetés bányabezá-
rási kerete biztosított erre fedezetet. A SZÉSZEK iga-
zolta a költségek jogosságát, és ezt követõen az APEH-
en keresztül kifizette azokat a keret terhére. Az ilyen
jellegû károk és költségek felderítése érdekében a szén-
bányászattal érintett teljes területrõl felmérés készült,
amely rögzítette a még meglévõ kötelezettségeket és
azok várható költségét.Afelmérés alapján 1996 novem-
berében kötelezettség átvállalási szerzõdés megköté-
sére került sor a SZÉSZEK, a Borsodi Bányavagyon-
hasznosító Rt. (BBVHRt.) és az NSZFAközött.Aszer-
zõdéssel a kötelezettségek kikerültek az NSZFA-ból, és
a BBVH Rt. feladatává vált a további rendezés és finan-
szírozás. Ez errõl az oldalról már lehetõvé tette a felszá-
molás lezárását. Ez a szerzõdés biztosítja, hogy a késõbb
jelentkezõ, a bányavállalkozót terhelõ kötelezettsége-
kért a cég törlését követõen is helytáll a BBVH Rt. vagy
utódszervezete.
A felszámolási eljárást meglehetõsen megnyújtotta
azonban a mintegy 3000 peres ügy. Ezek döntõ több-
sége bányakár megtérítésére felajánlott összeg ügyében
indult, és esetenként a Legfelsõbb Bírósághoz benyúj-
tott felülvizsgálati kérelem elbírálását követõen fejezõ-
dött be. Elõfordult olyan per is, amelynek elõzményei
az 1960-as évekre nyúltak vissza. Néhány üzemi baleset-
tel és a munkaviszonyt érintõ adattal kapcsolatos per is
volt. Csak néhány esetben sikerült peren kívül meg-
egyezni.
A 2005. február hónapban elkészült zárómérleg be-
nyújtását követõen a záró tárgyalásra 2005. június 22-én
került sor. A cég megszüntetését elrendelõ végzés jog-
erõre emelkedését követõen a céget törölték, és ezzel az
NSZ befejezte közel másfél évszázados tevékenységét.
Némi vigaszt nyújthatott a szénbányászat híveinek,
hogy Székvölgyön, a volt vállalat fiatal mérnökei által
alapítottNÓGRÁDSZÉNKft. egy külfejtéssel a bányá-
szati tevékenységet egy ideig folytatta, és a Tiszapalko-
nyán mûködõ hõerõmû a terméket átvette.
Szakirodalom
Aki alaposabban kíván elmélyedni a medence szén-
bányászatának történetében, számos könyvben és szak-
cikkben tájékozódhat. Itt most csak az általunk leg-
fontosabbnak vélt munkák közül sorolunk fel néhányat.
Dzsida József: A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. nógrádi
szénbányászatának története 1868-1943-ig. A
Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. kiadása, Sal-
gótarján (1944).
Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás
utáni mûszaki története, 1945-1980. I. k. A nóg-
rádi Szénbányák kiadása, Salgótarján (1984).
Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás
utáni mûszaki története, 1945.1985. II. k. a Nóg-
rádi Szénbányák kiadása, Salgótarján (1987).
Szvircsek Ferenc: Képes 125 év. Történelmi montázs,
1861.1986. A Nógrádi Szénbányák kiadása, Sal-
gótarján (1986).
Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám 21
Dr. Érsek Elek: A Magyar Bányászat Évezredes
Története, II. kötet, 337-380. o. A nógrádi szén-
medence.
Andreics János: A salgótarjáni szénbányászat rövid is-
mertetése. Bányászati és Kohászati Lapok, 27.
évf., p.: 2-14. (1894).
Andreics János: A Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. rövid
ismertetése. Bányászati és Kohászati Lapok, 32.
évf. p.: 408-410. (1899).
Faller Jenõ: Adatok a salgótarjáni szénbányászat kezde-
ti idejének történetéhez. Bányászati Lapok, 95.
évf. 6. sz., p.: 422-425. (1962).
Molnár László: Bemutatjuk a Nógrádi Szénbányákat.
BKL Bányászat, 108 évf. 10. sz., p.: 641-653.
(1975).
Lassan József: Zemlinszky Rezsõ munkássága a nógrádi
szénbányászat kifejlesztésében. BKL Bányászat.
113. évf. 11. sz., p.: 773-775. (1980).
Magyarfy Károly: 40 év gépészeti és villamossági tevé-
kenységének fejlõdése a Nógrádi Szénbányák-
nál, 1945.1985. A Nógrádi Szénbányák kiadása,
Salgótarján, (1987).
Tóth József: 125 éves a nógrádi nagyüzemi szénbányá-
szat. BKL Bányászat, 119. évf. 12. sz., p.: 793-801.
(1986).
Lassan József: Visszatekintés a 125 éves nógrádi
nagyüzemi szénbányászat történetére. BKL
Bányászat. 119. évf. 12. sz., p.: 802-808. (1986).
Adorján Henrik . Magyarfy Károly:ANógrád-típusú lán-
cos vonszolóteknõk. BKL Bányászat, 117. évf. 6.
sz., p.: 399-402. (1984).
Lassan József: A fejtési eljárások fejlõdése a nógrádi
szénbányászatban. BKL Bányászat, 117. évf. 10.
sz., p.: 655-664. (1984).
Liptay Jenõ: A salgótarjáni föld alatti bányamúzeum.
BKL Bányászat, 117. évf. 10. sz., p.: 705-709.
(1984).
Hermesz Miklós: A Nógrádi Szénbányák földtani kuta-
tási és termelési lehetõségei. BKL Bányászat,
117. évf. 10. sz., p.: 652-654. (1984).
Magyarfy Károly: A mûszaki fejlõdés hatása a nógrádi
szénbányászatra. BKL Bányászat, 124. évf. 3-4.
sz., p.: 179-183. (1991).
Morvai Ernõ: A Nógrádi Szénbányák felszámolási ta-
pasztalatai: BKL Bányászat, 124. évf. 11-12. sz.,
p.: 670-671. (1991).
A felszámolás befejezésével a nógrádi szénbányá-
szat dicsõ kora ért véget. Emlékezzünk elismeréssel és
szeretettel mindazokra, akik tudásukkal, erejükkel, né-
ha az életük feláldozásával is, sokat tettek a medence
gazdasági és társadalmi felvirágoztatásáért. Ez a cikk ér-
tük és nekik szól, és mindazoknak, akik érdeklõdnek a
hazai szénbányászat e különös és különleges helye iránt.
22 Bányászati és Kohászati Lapok . BÁNYÁSZAT 139. évfolyam, 3. szám
DR. DÓSA ZOLTÁN okl. bányamûvelõ mérnök diplomáját 1960-ban a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyete-
men szerezte. Pályáját a Bányamûveléstani Tanszéken tanársegédként kezdte, majd az ország több szénbányá-
jában dolgozott különbözõ beosztásokban. 1992. augusztustól látta el a Nógrádi Szénbányák felszámoló biztosi
teendõit. 1995-tõl nyugdíjas.
JÓZSA SÁNDOR bányamûvelõ mérnöki oklevelét 1969-ben szerezte a miskolci Nehézipari Mûszaki Egyete-
men. Munkáját az Országos Érc- és Ásványbányáknál kezdte, majd 1975-1993 között a Nógrádi Szénbányák
üzemeinél szinte minden mérnöki beosztásban dolgozott, a felszámolás megindításakor aknavezetõ fõmérnök
volt. Ezután egy gazdasági társaság tagjaként bányabezárások, tájrendezések, bányakárok ügyeit intézte. 1996-
ban nyomdamérnöki oklevelet szerzett, ezt követõen ebben a szakmában dolgozik . 2004-tõl nyugdíjasként.
MARTÉNYI ÁRPÁD 1966-ban bányamérnöki, majd 1973-ban bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet szerzett
Miskolcon. 1966-1978-ig a DCM váci kõbányájában üzemvezetõ, 1978-1983-ig az Országos Érc- és Ásvány-
bányáknál osztályvezetõ, illetve területi fõmérnök volt. 1983-1991-ig a Bányászati Aknamélyítõ Vállalatnál dol-
gozott Budapesten, Dorogon és Kuvaitban. 1991-tõl a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ szakfõ-
tanácsosa. Bányászati szaktervezõi, szakértõi tevékenységet is folytat, 1992-1998 között az ENSZ EGB szén-
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
