A Miskolci Egyetem és a hozzá kapcsolódó intézmények

története 1949-től a napjainkig

Az egyetem illetve elődjei a politikai, illetve történelmi viszontagságok miatt igen hosszú utat járt meg. Az iskolát a két világháború között illetve az utána a nagyon zavaros időszakban többször átnevezik, majd 1949-ben a Bánya- és Kohómérnöki karral megalakul Miskolcon az egyetem. A Magyar Országgyűlés 1949. évi 23. törvényében rendelte el, hogy "a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra, valamint gépészmérnöki karra tagozódik.”

A borsodi iparvidék központjában létrehozott új műszaki egyetem, bányamérnöki és kohómérnöki kara révén azonban két és fél évszázados múltra tekinthet vissza. A két kar elődje 1919-ig Selmecbányán, majd 1949-ig Sopronban működött. A bánya- és kohómérnöki kar tanszékei 1949-1959 között fokozatosan települtek át Miskolcra. Az új egyetem gyakorlati megszervezése a következő elgondoláson alapult: a bánya- és kohómérnöki karrá a budapesti Műszaki Egyetem Soproni bánya- és kohómérnöki osztályát szervezték át, a csatlakozó Gépészmérnöki Kar pedig teljesen új szervezésű intézmény lesz. 1949. szeptember 18-án egy fizikaórával és 500 elsőéves hallgatóval a Földes Ferenc Gimnázium tornatermében indult el az oktatás.

Az oktatás olyképpen oszlott meg Miskolc és Sopron között, hogy az első két évfolyamot Miskolcon, a felsőbb évfolyamokat Sopronban oktatták. 1952-56 között az intézmény neve Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem. A megosztottság 1959-ben, a bányász szaktanszékek Miskolcra településével szűnt meg. Ekkor került át véglegesen Miskolcra a képzés. 1953-ban volt az első diplomaosztó ünnepség. 1955-59-ig a Nehézipari Műszaki Egyetem az alábbiak szerint tagozódott:

-         Bányamérnöki

-         Kohómérnöki

-         Gépészmérnöki

-         Földmérő-mérnöki Kar – volt.

1956. okt. 25-1957. jan. 14-ig az oktatás a forradalmi megmozdulások miatt szünetelt az NME-n. Sajnos ekkor is - illetve az ezt követő időszakban több hallgatót is az egyetem elhagyásra kényszerít az elnyomó hatalom. 56’-ot követően a megtorlá-

sok miatt sok tanár és diák külföldre távozik. Melynek leírása könyv formában is megjelent „És utána néma csend” címmel.

1977 márc. 22-27 Megrendezésre kerül az első Miskolci Egyetemi Napok, ami manapság is nagyon közkedvelt esemény.

1980-ban nagy változások kezdődtek az egyetem életében, ekkor alapították a jogi fakultást. 1983-tól Állam- és Jogtudományi Kar. Ekkor fogalmazódott meg a cél, hogy az egyetem Universitassá fejlődjék. 1989-től az egyetem Miskolci Egyetem lett.  A fejlődés következő lépcsőfoka a Gazdaságtudományi Kar megalapítása volt 1990-ben, melynek a Közgazdasági Intézet szolgálta az alapját. Az egyetem egyik fiatal kara a Bölcsészettudományi Intézetből 1997-ben kialakult Bölcsészettudományi Kar. 1998-tól a budapesti székhelyű Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatát integrálták Zeneművészeti Intézet néven. 2000-ben megalakult az egyetem szervezeti egységeként a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar. 2001. szeptemberétől az Egészségügyi Intézet is a Miskolci Egyetemhez tartozik. 2006-tól Egészségügyi Kar nevet kapta meg.

Az egykori akadémia alaptárgyi és erdészeti tanszékeiből,  kifejlődött az Erdészeti és Faipari Egyetem Sopronban, ami ma Nyugat-Magyarországi Egyetem néven ismert. 1972-től működik Székesfehérváron az Erdőmérnöki és Faipari Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kara, így - Dunaújvárossal együtt - ezen négy város felsőoktatási intézményeit tekintjük a Selmeci Akadémia utódintézményeinek, örököseinek. A Dunaújvárosi Főiskola először a Nehézipari Műszaki Egyetem, majd, a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai kara volt. Végül 2000 óta lett önálló felsőoktatási Intézmény. Dunaújvárosban jelenleg kohász, gépész, műszaki tanár, szervező anyagmérnök, műszaki menedzser és gazdálkodási szakokon folyik az oktatás. Meg kell említeni, hogy az Egyetemnek 1970-től 1987-ig működött Kazincbarcikán egy Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kara is.

A Miskolci Egyetem jelenlegi szervezeti tagozódása karok szerint:

-         Műszaki Földtudományi

Ma nálunk megtalálható szakok a Bsc szerint:

Műszaki Földtudományi Alapszak

-         Bánya és Geotechnikai Szakirány

-         Nyersanyagelőkészítési Szakirány

-         Olaj- és Gázmérnöki Szakirány

-         Földtudományi Szakirány

Környezetmérnöki Alapszak

-         Környezetmenedzsment Szakirány

-         Geokörnyezetmérnöki Szakirány

-         Környezettechnikai Szakirány

Földrajz Alapszak

-         Geoinformatika Szakirány

-         Földrajztanári Szakirány

További karok az egyetemen:

-         Műszaki Anyagtudományi

-         Gépészmérnöki

-         Állam- és Jogtudományi

-         Gazdaságtudományi

-         Bölcsésztudományi

-         Zenetudományi Intézet

-         Egészségügyi Főiskolai Kar

-         Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar (Sárospatak)

Jelenlegi Rektorunk:

 Dr. Patkó Gyula

Miskolcon az Avas déli nyúlványán, a Hejő-parti Dudujka-völgyében terül ez Egyetemvárosunk, melynek építése Janáky István tervei alapján kezdődött el, minisztertanácsi határozatra. A dudujka szó a völgy közepében magában álló dombra utal – UV-domb. Az egyetemváros ma ismert formájában csak lassan, évtizedeken át formálódott ki. A kezdeti, háború utáni időszakban az építkezéseken a diákok is részt vettek társadalmi munkában.

A egyetem alapkövét 1950. májusában rakták le. 1952-ben elkezdtek épülni a kollégiumok és ebben az évben volt az első előadás az I.sz előadóban. 1952 és 1953-ban megkezdődnek az előadások a kohógéptani laborban és a II előadóban is. 1953-ra ideér a rendszeres városi buszjárat is. 1962-ben felépült a műhelycsarnok. 1964-65-ben átadták a E/7 kollégiumot és a menzát. 1965. A főépület felépült, 1969 központi könyvtár. 1983-ban az Ufó és kész lett, 1986-ban a jogi épület díszaula felőli része. 1986-ban átépítik a főépületet, majd 2003-ban – ezt a formáját láthatjuk ma.

 Jelenleg 85 hektáros az épületek, utak, kollégiumok és a park által határolt terület. Hozzávetőlegesen 15 ezer diák és 800 oktató és 1200 dolgozó tevékenykedik a campuson belül.

Mivel a Selmecbányán alakult iskola alapjaiban bányász volt ezért az ott tanuló diákok a bányász hagyományokat ápolták. Ezek a hagyományok az évek során persze kibővültek, és a mai napig élnek. Ez részben annak köszönhető, hogy a diákoknak a fantáziájuk mindig jó volt, illetve annak, hogy kibővült a bányászképzés erdész és kohászképzéssel. A diákhagyományok a mindenkori diákságot egybefogták és nagyon nagy összetartó erőt biztosítottak a későbbi ipari életben is.

Ezek a hagyományok nagyon erősen össze tudják fogni a diákságot, amire mindig is nagy szükség volt.

Egy idézettel fejezném be az előadásomat:

”Különös, de valami csodás Diákélet ez a Miénk!”

Köszönöm a figyelmet!

Jó Szerencsét!