Szent Borbála a bányászok védőszentje

A bányászok vallásos életében, igen nagy jelentősége van a szentek tiszteletének. Ami az egyes szentek népszerűségét jelenti, Szent Borbála, a "bányászok nagy patrónája" áll az élen.
   A legenda szerint apja Dioskoros, Nikodémiában tekintélyes polgár volt, leányát különös szépsége miatt egy toronyban rejtette el.
   A leány apja ellenére felvette a kereszténységet és megszökött. Amikor elfogták, kegyetlenül megkínozták de kitartott hite mellett. Az apa dühében karddal leszúrta, ezért büntetésül őt a villám csapta agyon.
   Borbála élete semmilyen vonatkozásban sem volt a bányászattal kapcsolatos, de már a középkorban sokoldalú védőszent: oltalmaz a hirtelen halál, a sebesülés, a villámcsapás, az égiháború és a tűzvész ellen. Védőszentje a tüzéreknek, a harangöntőknek, a tornyoknak és a váraknak. Borbála tisztelete különös hangsúlyt kapott a bányászatban, a szentet különleges vonásokkal ruházták fel.
   Az egyik legenda-változat úgy szól, hogy menekülés közben egy sziklához ért, az megnyílt előtte, így az őt üldöző parasztok elől védelmet talált. Innen származik a bányászattal való kapcsolata: az ő feladata a "föld megnyitása".

   Minthogy Borbála villámcsapás, illetve tűzvész elleni oltalmazóként is ismert, szerepét a bányászok különösen a robbantásokkal járó sérülésekkel kapcsolatban hangsúlyozzák. A kőszénbányában a biztonsági lámpák bevezetése előtt olyan gyakori volt a veszélyt jelentő sújtólégrobbanás, hogy különös jelentősége volt a védőszenthez való fohászkodásnak.

   Ez a tisztelet a XVI. században már általános a bányászok között. Később elsősorban a december 4-i Borbála napon nyilvánult meg a jelentősége, az énekekben, imákban, versekben, a színdarabokban, mesékben, képzőművészeti és építészeti alkotásokban, oltárokon, zászlókon, címerekben, végül igen gyakran a bányák és aknák elnevezésében.

   Valószínű, hogy a kultusz Csehországból és Ukrajnából származik, innen bevándorlók révén terjedt el Magyarország egész területén.
   A bányavárosokban - Selmecbányán, Besztercebányán - Szent Borbála megjelenik gyönyörű szárnyas oltárokon, festményeken és kápolnákat is elneveznek róla.

   A Stájer érchegységben egy bányász népdal így kéri a védőszent segítségét:

   Ha mi bányászok leszállunk,
   Szent Borbála áll mellettünk,
   Szegény életünket mentsd meg a bajtól!
   Ha pedig eljön a halál órája,
   Óvj meg bennünket az elkárhozástól
   És a pokol mélységétől.

   Szokás volta a bányászoknál leszállás előtt imádkozni. Az imádság változó volt bányánként, pl. Salgótarjánban Gusztáv-aknán az alábbi fohászt mondták el a munkások:

   Ó Szent Szűz Borbála, hozzád fordulunk mindazok, akik a föld
   mélyébe leereszkedünk.
   Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól, könyörögj
   érettünk, légy erős pártfogónk
            Mindörökké Ámen!

   Tatabányán 1910 óta nem imádkoznak, addig így könyörögtek Szent Borbálához:
   Jézusnak jegyese, Szűz Szent Borbála
   A bányásznép magát neked ajánlja.
   Segíts meg minden ügyünkben, bajunkban
   E nehéz életben s egykor halálunkban.
   Ne engedd, hogy bűnnel szálljon el lelkünk.
   Add, hogy végső szentségben részesüljünk,
   Ha a földi élettől egykor búcsút veszünk,
   A bűnt távolítsd el kegyelmeddel tőlünk.
   Pokol kínjától óvjad meg lelkünk,
   Vezess, hogy a menyben boldogok lehessünk.
            Ámen.

   Hazánkban 1945 előtt minden bányánál többé-kevésbé megünnepelték Borbála napját. Eleinte nagyon szép volt ez a nap, nagyobb ünnepnek tartották mint a karácsonyt. Egy liter bort, jó pörköltet és egy műszak árát kapták ingyen a bányászok. Volt olyan bányaüzem ahol 1-1 liter bort, 1-1 kg húst adtak. 4 pengő volt a Borbála-pénz, de ebből egyet levontak a mulatságra való belépőre, akár elment az ember, akár nem. Borbála napkor a bányászok templomba mentek, szentbeszédet hallgattak, utána nagy ünnepség, mulatság következett. Reggelig szólt a tánc, éjfélkor elénekelték a bányász himnuszt. Aki nem volt templomban, az nem kapott napidíjat, nem kapta meg a 4 pengőt. Másnap természetesen munkába kellett menni.